Római kori lószerszám- és járomveretek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

Előszó

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményének római kori anyagát bemutató tervezett katalógusaink közül a másodikat a római kori lószerszámoknak és járomvereteknek szenteljük. Témaválasztásunkat indokolja, hogy a Laczkó Dezső Múzeum u, "Térjünk a tárgyra!" című állandó kiállításán is bemutattunk néhány lószerszám-rekonstrukciót (PALÁGYI 2003, 56. 139. kép), valamint hogy a balácai római kori villagazdaság főépületében ebben az évben egy hasonló témájú kamarakiállítást készültünk rendezni.
Szerencsének mondható feltárások tették lehetővé, hogy ma a veszprémi múzeum jelentős, Pannóniában egyedülálló lószerszám-garnitúrákat mondhat magáénak. A legszebb lószerszámok halomsírokból kerültek elő, összesen négy az inotai két halomból és egy a balácai villagazdaság nagyméretű halommal borított temetkezőhelyéből (PALÁGYI 1981, PALÁGYI 1996.) Az építkezésekkel megbolygatott tihanyi lótemetkezés szerszámdíszeinek összeállítása is megrajzolható volt a megmaradt leletek alapján (PALÁGYI 1990). A veszprémi múzeum régészeti kataszterének leírása lapján Balatonfőkajáron sem zárhatjuk ki a halomsíros temetkezés lehetőségét. (PALÁGYI 1989, 81.)
A lószerszámok és a járomalkatrészek döntő többsége Veszprém megyéből származik, elsősorban tehát halomsíros temetkezésekből, ill. villagazdaságok területéről (Baláca, Gyulafirátót-Pogánytelek, Szentkirályszabadja-Romkút). Az ismeretlen lelőhelyű tárgyak eredeti lelőhelye a veszprémi múzeum régészeti anyagának 1953-mal megkezdődött újraleltározásának idejére, mint a mécseseknél is, végképp feledésbe merült.
Vissza