Előszó
BEVEZETÉS.
a) Isten tiszteletéről.
1. Istent, ki a legfőbb és legtökéletesebb lélek, teremtője és ura mindennek, ami van s kitől minden jó származik - a tiszteletnek legmagasabb fóka illeti...
Tovább
Előszó
BEVEZETÉS.
a) Isten tiszteletéről.
1. Istent, ki a legfőbb és legtökéletesebb lélek, teremtője és ura mindennek, ami van s kitől minden jó származik - a tiszteletnek legmagasabb fóka illeti meg.
Istennek az egész ember tartozik a tisztelettel. Minthogy pedig az egész ember lélekből és testből áll, az Isten tiszteletében a léleknek a testtel együtt kell résztvennie. De máskép nem is lehet Mert együtt jár emberi természetünkkel, hogy: amit belsőnk érez, azt külsőnk is kifejezi.
Istennek tehát belső és külső tisztelettel tartozunk.
A belső istentisztelet abban áll, hogy Istenben hiszünk és remélünk, Őt szeretjük és imádjuk.
A külső istentisztelet pedig jelekből (cselekvényekből szavakból) áll, melyekkel belső tiszteletünket kifejezzük.
b) A szertartásról.
2. A közös cél és közös érzelmek egyesítik az embereket, így jött létre a közös istentisztelet. Ez azonban nem lehet meg bizonyos rend és egyöntetűség nélkül. Az istentiszteleti cselekvényeknek tehát meghatározott és állandó rendben kell végbemenniök. Ezt a rendtartást régi magyar szóval (rend = szer) szertartásnak nevezzük.
3. Istennek kizárólagos joga továbbá meghatározni azt, hogy miként tiszteljék őt az emberek, S az Úr gyakorolta is e jogát akkor, mikor választott népének, az izraelitáknak, szertartási törvényeket adott Mózes által. Az ó-szövetségi istentisztelet eme szertartásait maga az Úr Jézus is hiven betartotta.
4. Az édes Üdvözítő kiontott vérével megszüntek a véres áldozatok s helyüket az új-szövetségnek vérontás nélkül való, fölséges áldozata foglalta el. Az áldozati szertartásoknak tehát meg kellett változniok. A tökéletlennek tökéletessé kellett lennie...
Vissza