Előszó
A római jogi tankönyvírókat az az igazolt törekvésük, hogy az ifjúság munkáját megkönnyítsék, a források és az irodalom felhasználásában nagy mérsékletre kényszeríti. Ez az önkorlátozás azonban nem mindig szolgálja az ifjúság jól felfogott érdekeit. A jogtanításnak új távlatokat kell nyitnia s nem csupán egy elhatárolt ismeretkört kell közölnie.
Jelen munka célkitűzése az, hogy ne csak szoros értelemben vett tankönyv legyen, hanem hogy utat nyisson a kezdő jogásznak a római joggal és jogtudománnyal való foglalkozáshoz.
A római jogi szeminárium vezetésében szerzett tapasztalatom az, hogy buzgó ifjaink nehezen találják meg a kiindulást római jogi tanulmányaikhoz, mihelyt a tankönyvek keretén túl óhajtanának elmélyülni. Ezen a nehézségen igyekszem átsegíteni az ifjúságot, amikor olyan könyvet adok a kezébe, amelyben megkísérlem a forrásokkal és az irodalommal közvetlen érintkezésbe hozni a jcgtanulót.
A jogtörténeti és jogdogmatikai problémák serkentő erejét is igyekszem az anyag feldolgozásába belevinni, mégha ez avval a veszéllyel jár is, hogy a jogtanuló helyzetét megnehezítem. Elismerem, hogy ez a módszer nagyobb feladatot ró a kezdőre, mint a leszűrt eredmények közlése, de a jogász kezdeményező és ítélőképességet igénylő pályákra készül, ezért ennek megfelelőnek kell lennie előkészületének is. Az ifjúság nagy része szívesebben áldoz fáradságot valamely nehezebb, de többet igérő föladatra, mint a könnyebb, de átlag munkára.
A római jog tanításának az utolsó évtizedekben fokozódó jelentőségével lépést kell tartania a tanítás intenzitásának is, mert csak ez érlelheti meg azt a jogásznemzedéket, amelyik magánjogi jogfejlődésünkben az idegenszerű elemeket áthasonithatja. Polgári törvénykönyvünk létesítésének időszakában nagyon megszívlelendő az élő római juristák egyik legnagyobbjának, Bonfantenak, az a megjegyzése, hogy Justinianus jogkönyvei hasonlíthatatlanul önállóbb alkotások, mint a legtöbb modern törvénykönyv. (Storia di dir. rom. II. 57.) A felületes kompiláció vádja azonban csak azokat a jogászokat érheti, akik a modern törvénykönyvek fejlődési összefüggéseit a római joggal elhanyagolják s nem azokat, akik a római jog szerves feldolgozásával öntudatosan fejlesztik tovább a jogtételeket.
Vissza