1.067.073

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Róma II. (töredék)

Egy világbirodalom politikai, erkölcsi és történelmi eszméi - Antik államelméleti antológia (egyetemi segédkönyv)

Szerző
Debrecen
Kiadó: Kossuth Egyetemi Kiadó
Kiadás helye: Debrecen
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 307 oldal
Sorozatcím: Agatha
Kötetszám: 4
Nyelv: Magyar  
Méret: 24 cm x 17 cm
ISBN: 963-472-297-0
Megjegyzés: Töredék kötet.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a könyvből:
"Augustus (teljes nevén: C. Iulius Caesar Octavianus Augustus) (Kr. e.. 63, Róma - Kr. u. 14, Nola) A legkiválóbb római politikusok egyike, a gyakran az ő nevével fémjelzett... Tovább

Előszó

Részlet a könyvből:
"Augustus (teljes nevén: C. Iulius Caesar Octavianus Augustus) (Kr. e.. 63, Róma - Kr. u. 14, Nola) A legkiválóbb római politikusok egyike, a gyakran az ő nevével fémjelzett principatus rendszerének a megteremtője, mely rezsim - legalábbis kezdetben - a katonai monarchia egy sajátos, köztársasági színezetű változata volt. Az ifjú Octavius Caesar unokaöccse volt, aki örökbe fogadta őt. A dictator halála után azonban csak az elhunyt magánvagyona nagy részét örökölte, hatalmát nem. így ez utóbbit ügyes taktikával, gyakran polgárháborúban és a hadseregre támaszkodva neki magának kellett megszereznie. Az út idáig az ún. II. triumvirátus létrehozásán (Antoniusszal és Lepidusszal együtt), az ennek keretében végrehajtott proscriptiókon, ill. polgárháborúkon át (Brutusszal és Cassiusszal, majd Lepidusszal és végül Antoniusszal) vezetett. A Kr. e. 3l-es actiumi győzelmével és Egyiptom annektálásával gyakorlatilag visszaállította a Római Birodalom szinte már megbomlott egységét, és teljesen a maga kezében összpontosította a hatalmat, s 28-ban megkapta a princeps senatus, a senatus első embere címet. 27-ben látszólag lemondott hatalmáról, visszaadva azt a senatusnak; a valóságban azonban megkapta a vallási szférába tartozó Augustus („a fenséges") jelzőt, s igazában ettől veszi kezdetét jogilag eléggé meghatározatlan, de a gyakorlatban biztosan érvényesülő teljhatalma, melynek biztosítéka a hadsereg, társadalmi támasza a szabad lakosság különféle kategóriái közti ügyes lavírozás, külső formája pedig bizonyos köztársasági tisztségek együttes fölvétele, ill. a régi res publica-tól örökölt rugalmas politikai tekintély (auctoritas, dignitas) céltudatos kamatoztatása. Minderről jó tájékoztatást ad a saját Mausoleum-ára szánt Res gestae divi Augusti, melynek egy-egy példányát az egyes provinciák központjaiban is elhelyezték. Így került elő a csaknem teljes szöveg 1555- ben egy ankarai mecset falán, mely eredetileg Róma és Augustus temploma volt. A szöveget görög nyelvű fordítás is kíséri. A felirat további másolatai előkerültek a pisidiai Apollóniából és Antiochiából is. Mindezek segítségével az eredeti meglehetősen híven rekonstruálható. Bár a szövegezés valószínűleg nem egyetlen alkalommal készült, hanem több nekifutásra, a végső megfogalmazás tökéletesen egységes és világos képet mutat. Az első részben Augustus bemutatja az államban elfoglalt helyét, s jelzi, mennyire tiszteletben kívánta tartani a római szabadságot (libertas). A második és a harmadik egység igazolja Augustusnak azt a helyzetét, melyet részben saját pénze felhasználásával, részben katonai hatalmával ért el. Büszkén vallja, hogy sikerült helyreállítania az államot (res publica), s így sikerült elnyernie a többiekénél nagyobb tekintélyét, valamint a páter patriae („a haza atyja") megtisztelő címet. Augustus emlékiratait is elkészítette, ezek azonban nem maradtak ránk, bár a későbbiekben több szerző - így Appianosz is - felhasználta őket." Vissza

Tartalom

A Principatus politikai eszméi235
Imperator Caesar Augustus
Az isteni Augustus tettei238
Augustus tisztségei és kitüntetései238
Augustusnak a római államot gyarapító intézkedései240
T. Livius
A római nép története a város alapításától (részletek)243
Előszó A világ első népe államának hétszázéves organikus fejlődése243
Első könyv A Rómát alapító Romulus istenné válása
A város a földkerekség jele lesz245
Numa Pompilius vallási alapokra helyezi Rómát245
Tullus Hostilius háborúkban acélozza meg Róma erejét246
Az ún. Servius Tullius-féle alkotmány247
Második könyv A római állam szervezet különféle szervekkel (Menenius Agrippa meséje)248
Negyedik könyv A fejlődés záloga: a polgárjogi nyitottság249
A nagy egyéniségeket a nagy tisztségek formálják254
Ötödik könyv Patrícius álláspont: a néptribunusok megbontják a rendek összhangját, gyógyíthatatlanul beteggé teszik az államot255
Feladata teljesítéséhez az istenek jelölték ki Róma helyét (Camillus beszéde)257
Hatodik könyv Róma megerősödve születik újjá a gall katasztrófa után261
A népszuverenitás popularis elve (Manlius anakronisztikus beszéde)262
Egy optimata érvelés: a patríciusok jogainak korlátozása sérti az isteneket263
Vergilius
Aeneis264
Első ének Iuppiter jóslata: A Római Birodalom időben és térben nem ismer korlátokat264
Hatodik ének Augustus az új aranykor megteremtője. Róma múltja és történelmi küldetése265
Nyolcadik ének Újabb fejezetek Róma történetéből. Augustus fegyvereit diadalra viszik az istenek a Kelet erői fölött267
Horatius
Carmina (Ódák)270
A princeps Iuppiter földi képmása - Augustus Caesarhoz270
A római erények (Az augustusi principatus értékrendje)271
A római nép és állam mindig új életre támad (Drusu dicsérete)27
P. Ovidius Naso
Részlet az Átváltozások c. műből273
A világ négy korszaka273
Sztrabón
Geógraphika275
Ötödik könyv Rómát nem fekvése, hanem polgárainak fegyverei és vitézsége tették naggyá275
A római építkezések az urbanizációt és a birodalmat szolgálják276
Diodorus Siculus
Történeti könyvtár (részletek)278
Miként maga az állam, a történetírás is teljességre törekvő élő szervezet278
Az arisztokrácia és a demokrácia összeütközése a C. Gracchus korabeli Rómában279
Dionysius Halicarnassensis
Részlet a Római régiségek-ből280
A jó államforma teremti meg a jó polgárokat. Romulus elismertetése280
Philón
Józsefről (részletek)282
Az államformáknak és a törvényeknek a népekhez kell igazodniuk a természetnek megfelelően
A politikus legyen sokoldalú282
Az államférfinak szabadon, az igazság és a közérdek alapján kell eljárnia a benne lévő értelem révén283
Velleius Paterculus
Római történelem (részletek)284
Az állami életen belül is érvényes a természeti törvény: a fejlődés és a hanyatlás284
Ha megszűnik a külső ellenségtől való félelem, az erkölcsök lehanyatlanak286
A kiemelkedő politikus különleges helyzetet élvez286
Az első triumviratus286
Valerius Maximus
Emlékezetes tettek és mondások (részlet)
A római hódítás egyik következménye: a női fényűzés elterjedése288
Idősebb Plinius
Természetkutatás
A méhek természetes állama csak azt ismeri, ami közös289
Curtius Rufus
Nagy Sándor
Róma virágzásának alapja a császári hatalom: egy testhez egy fő tartozik X könyv290
Seneca
Erkölcsi levelek291
7. levél A tömeget kerülni kell291
9. levél A természet egybekovácsolja az embert az emberrel293
31. levél Formálja magát az ember az istenhez méltóvá!293
71. levél A természet törvénye szerint változik az államforma is297
L. A. Seneca
A haragról
A haza és a társadalom organikus egység297
L. A. Seneca
A visszavonultságról
A bölcs viszonya a politikai élethez298
A lélek nyugalmáról299
A polgár legyen hasznára mind az egyes embernek, mind az emberiségnek: teljesítse a kötelességét299
Az egyik legfőbb polgári erény a mértékletesség: mindenki érje be tulajdon társadalmi helyzetével302
A polgár kötelessége, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez305
Seneca
Vigasztalások307
Helvia vigasztalása
"A bölcsnek hazája széles e világ"307
Seneca
A kíméletességről309
A birodalom és a nép jólétének alapja a princeps természetében rejlő kíméletesség309
Rómát és a birodalmat az uralkodó személye tartja össze: ő az állam lelke, míg az állam a princeps teste311
Az uralkodó fő erénye a kegyesség, ezt kell gyógymódként alkalmaznia312
Az uralkodó a természet rendje szerint áll az állam élén313
A princeps kegyessége szétárad a birodalom testében315
Seneca
A jótéteményekről
Ha a császárról van szó, ajánlatos lakatot tennünk a szánkra315
Seneca
A természet kérdései
A történelem uralkodók, és államok virágzása illetve pusztulása316
Lucanus
A polgárháború (részletek)
Rómát a polgárháborúban saját súlya dönti le317
Quintilianus
A szónoki oktatásról (részlet)
Az állam hajója321
Ifjabb Plinius
Traianus magasztalása (részletek)322
Az utód kiválasztása322
Traianus, az eszményi uralkodó323
A principatus megengedi, hogy a jó polgárok erkölcsei jussanak érvényre323
Az igazi uralkodó maga is engedelmeskedik a törvénynek324
A princeps felüdülése is hasznos a közügynek325
A jó császár barátokkal veszi körül magát325
Egy testőrparancsnok leváltása - "baráti" érdemei elismerésével326
Bár az uralkodó adja a tisztséget, a megbízatás egyfajta kölcsönviszony327
A principatuson belül a szabadonbocsátottak csak helyzetüknek megfelelő szerepet kaphassanak327
Mivel érdemelte ki Traianus a "legjobb" jelzőt?328
Ijfabb Plinius
Levelek (részletek)
Kilencedik könyv A történetírás kegyetlenül leleplezi a politikát329
Tizedik könyv A császár szerencséje az egész emberiségnek üdvös329
Traianus véleménye: a névtelen feljelentések kivizsgálása méltatlan az államhatalomhoz330
Tacitus
Iulius Agricola élete331
Az államok hibája, hogy nem ismerik el a személyes értékeket331
A könyvégetés nem fojthatja el a nép szavát és a senatus szabadságát332
Az államrend újjászületésének alapja: a principatus és a szabadság egyesítése 332
Egy eljövendő senator fő erénye: a mérték333
A szabadság elvesztése és a nyugalom a barbárokat is megfosztja tetterejüktől333
A frissen meghódított britannok nem viselik el az igazságtalanságot334
A római nép a királyok segítségével teszi szolgává a barbár népeket334
A britannok nem hajlandók eltűrni a kettős szolgaságot335
Barbárok felkelése egy colonia, a szolgaság székhelye ellen335
A római megtorlás336
Egy eszményi helytartó: Agricola336
A helytartó feladata: jóhírt szerezni a római békének337
Az urbanizáció mint a provinciák fékentartásának eszköze338
Calcagus beszéde: a britannok a rómaiakkal szemben a szabadságot védelmezik338
Csak a barbárok széthúzása miatt válhatott híressé a római hadsereg339
Agricola népszerűsége és hírneve kiváltja az uralkodó irigységét 340
Rossz uralkodók alatt is élhetnek azért nagy emberek340
Egy kiemelkedő személyiség halotti dicsérete a principatus idején341
Tacitus
Germania342
A germánok társadalmi és hadi szervezete342
A germánok politikai berendezkedése 342
A germánok szigorú és tiszta erkölcsei343
Rómát a végzet szorongatásából csak a barbárok viszálya mentheti meg344
Tacitus
Beszélgetés a szónokokról Részletek345
A politikusnak a társadalomtól kijáró külső elismerések345
Az ékesszólás szabadságát kellene megvalósítani345
Az erkölcsök süllyedése okozza az ékesszólás, a műveltség hanyatlását345
Az ékesszólás igazi táplálója: a politikai szabadság348
Az ékesszólás idegen a jól elrendezett államtól349
Egy jó erkölcsű államban kisebb az ékesszólás jelentősége349
Tacitus
Korunk története350
I. könyv
Az egyszemélyi hatalom okozta torzulások350
Még a kor erényei is tragédiákhoz kapcsolódnak351
A hatalom titkának lelepleződése: nemcsak Rómában lehet urakodót választani351
A hajdani fegyelem elvesztette tekintélyét352
A birodalom teste megköveteli, hogy a princeps gondoskodjék utódjáról352
II. könyv
Gyávaság pusztulni hagyni az államot354
IV. könyv
A "római béke" fenntartásának eszközei356
Tacitus
Évkönyvek357
I. könyv
A princeps a polgárháborúkban kimerült birodalmat kerítette hatalmába357
A principatus egyik alapja a szolgaságra való készség358
Augustus utódlásának kérdése358
Az egyeduralommal megváltoztak az erkölcsök: Róma a szolgaságba rohan359
A principatus rákfenéje: A felségsértési perek360
III. könyv
Erkölcsök és törvények360
Tiberius levele az államot megfertőző fényűzésről362
Az erkölcsök körforgásáról364
IV. könyv
A principatus rosszabra változik364
A "kevert" államformát nehéz megvalósítani és fenntartani365
V-VI. könyv (Töredék)
A zsarnokság fokozódik366
A századok körforgását kifejező néphagyomány: a phoenix madár366
A tiberiusi zsarnokság álsága367
XI. könyv
A romanizáció megokolása: friss erő kell a megfáradt birodalomnak367
XV. könyv
A zsarnokgyilkos terv indoka: a princeps bűnei a birodalom, közelgő végét jelzik369
XVI. könyv
A szolgai tűrés sokak pusztulását vonja maga után370
Suetonius
A Caesarok élete371
Hatodik könyv
Nero A princepsi hatalom és a kegyelet színjátéka371
Nyolcadik könyv
Domitianus Egy zsarnok megölését követő boldogabb időszak372
Florus
Róma háborúi373
Első könyv
A hét király kora Romulus uralkodásától
A római nép és életének egyes szakaszai373
Visszapillantás a hét király korára
A római nép gyermekkora
Az állam korai fejlődése
Az ifjúvá serdült Róma
Az első pun háború374
Visszapillantás
A római állam férfikorának betegsége375
Appianosz
A római polgárháborúk376
I. könyv
A római nép és a senatus küzdelme: a hatalmi egyensúly keresése376
A polgárháborúk kezdete377
A Sulla-féle káros gyógymód: az önkényuralom377
Caesar, "a nép barátja" hatalmával átmenetileg megszünteti a pártviszályt378
A Caesar halálával feléledő pártharcok
Augustus monarchiája379
Egyeduralom és egyetértés379
Aelius Aristides
Rómára (részletek a beszédből)380
A kitűnően szervezett és az összhangra épülő Római Birodalom örök380
Az uralkodás művészetét a rómaiak találták fel380
Róma hatalma az idegeneket is római polgárrá tevő hadseregen nyugszik382
A római állam azért kiváló, mert egyesíti az egyes államformák előnyeit383
Plutarkhosz
Szókratész daimónjáról (részlet)384
Epameinóndasz tanácsa: nem szabad polgárvérrel tenni szabaddá az államot384
A monarchiáról, a demokráciáról és az oligarchiáról
Mindig a helyzetnek leginkább megfelelő államformát kell választani385
Plutarkhosz
Politikai tanácsok (részletek)387
A birodalom városainak vezetői tartsák tiszteletben Róma és a császár fennhatóságát387
A politikus tegyen engedményeket, hogy biztosíthassa az összhangot388
Epiktétosz
Kézikönyvecske (részlet)
Az emberi szabadság záloga: a hatalmunkban nem lévő dolgok megvetése389
Marcus Aurelius
Elmélkedései
Hetedik könyv A helyes szemlélet kialakításának fontossága389
Kilencedik könyv Az uralkodónak a természetet kell követnie
Platón állama a Földön megvalósíthatatlan390
A hírnév viszonylagos és korlátozott390
Tizedik könyv Minden szervesen beleilleszkedik a világmindenség egészébe - ez a közjónak is az alapja391
Tizenegyedik könyv A társadalmon belül az emberek hierarchikus kölcsönviszonyban állnak egymással - ez összhangban van a természettel391
Milyen alapelveket tartson szem előtt az uralkodó?393
Az ókori és a középkori Európa határán: kései antik és korai keresztény politikai gondolatok395
Plótinosz
Kilenc értekezés397
Az államok törvényei nem egyformák397
A szép és az igazság az Istentől ered397
Az egységre való törekvés mindenre, tehát az államra is érvényes398
A háborúk oka, hogy a mindenség a szellem ellentéteinek az egysége399
A társadalomban és az államban - a drámához hasonlóan - betöltött ellentétes szerepek a szellem ellentétes részeinek egységével magyarázhatók402
A szellem formanélküliségéről404
Mikor marad távol a lélek a politikától?404
Cassius Dio
Római történelem405
XLIV. könyv (részlet)
A demokrácia fogyatékossága. A monarchia előnye405
LII. könyv (részletek)
Az augustusi monarchia igazolása 406
Maecenas tanácsa406
Ulpianus
Részlet a Digesta-ból ("Törvénykönyv")
A császári rendeletekről409
Philosztratosz
Apollóniosz élete
Az első római császárok értékelése410
Iulianus császár
Konsztantiosz vagy az uralkodásról
Igazi uralkodóvá nem a származás teszi az utódot, hanem tulajdon erényei411
Iulianus
A Caesarok
M. Aurelius megmagyarázza politikai tévedéseit413
Historia Augusta
A császárok története414
Részlet egy császárportréból: Antoninus Pius414
Carus élete (részlet)
Az államot a sors igazgatja
Róma történetének fordulói415
Ammianus Marcellinus
Római történeti események (részletek)417
XIV. könyv A római állam elérte a tisztes életkort
Bár betegsége nyilvánvaló, élvezi a császárok gondoskodását417
A történelemben a növekedést és a hanyatlást a végzet irányítja420
XV. könyv Kudarcba fullad a római állam tekintélyének elismertetése421
XIX. könyv A népek felsorakoztak a római világ elpusztítására421
Az udvaroncok szerint: a császár felette áll minden veszélynek421
Az állam eltorzulására utaló csodajelek422
XX. könyv A veszélyhelyzetben feltétlenül engedelmeskedni kellene az uralkodó akaratának422
Uralkodjék egyetértés a császári családon belül422
Az állam biztonságának talpköve: az uralkodók egyetértése423
A barbárok támadásai után megújuló római állam423
XXI. könyv A jogrend megsértése gyors és határozott ellenintézkedést követel423
Az állam felfakadó kelevényei: a polgárháborúk és a rossz uralkodó424
XXII. könyv Iulianus hatalomra jutása425
A császár környezete a bűn melegágya, mely megfertőzi az államot428
A hadsereg züllése429
Iulianus valláspolitikája429
Iulianus állhatatossága429
XXIII. könyv A római állam nem szorul rá mások segítségére430
XXV. könyv Egy államférfi nem engedhet át az ellenségnek római földet430
Symmachus
Előterjesztések a császároknak (részlet)432
Rómát ősi vallása őrizte meg
Aurelius Victor
Rövid történet vagy a Caesarok élete (részletek)433
Az igazi császár az értelmetlen hódítás érdekében nem bontja meg a békét433
Aurelianus uralkodása is bizonyítja a történelem és a politika körforgását433
Tertullianus
Védőirat (részletek)435
Az államok földi törvényei a körülményekhez kapcsolódnak, ezért jogosságuk korlátozott435
Az emberi akarat függvénye, hogy az állam elismeri-e a pogány isteneket436
A történelmi események időbeli láncolata436
Minucius Felix
Octavius (részlet)
A földi monarchia az égi királyság példáját követi437
Lactantius
Az isteni tanítások (részletek)439
A régiek nem ismerték fel a teljes igazságot, mert az csak az Isten vallása révén érhető el439
Az Isten akarata szerint minden ember egyenlő: ez az igazság alapja440
A római állam életének szakaszai
A birodalom halála441
Euszebiosz
Egyháztörténet
X. könyv Constantinus győzelméről és azokról a jótéteményekről, melyekben a római uralom alattvalóit részesítette442
Ambrosius
Levelek (részlet)
Az agg Róma is legyen Isten katonája 444
Hieronymus
Levelek (részlet)
A római állam nagy volt kiemelkedő egyéniségekben445
Augustinus
Az Isten államáról (részletek)447
Harmadik könyv
A pogány istenek alatt Róma kegyetlen volt, csak az egyes polgárok tanúsítottak jóságot447
Ötödik könyv Constantinus esete bizonyítja: a földi hatalom nem feltétlenül a Sátántól ered, hanem az igaz Isten is megadhatja annak, aki őt tiszteli449
XV. könyv Az egy Isten kezében van a megmásíthatatlan igazság, s ezt az angyalok közvetítik a földi világnak450
Az Isten állama és a földi állam
Az emberek két fajtája451
Az Isten népe, illetve állama történetének korszakai452
XIX. könyv A szolgaság oka a bűn454
A pogány Róma nem ismerte az igazságot, ezért állama sohasem lehetett igazi köztársaság455
Az I/A * (212/A) levél A "De civitate Dei" elrendezéséről és tartalmáról457
A 2* (272) levél Isten államának megvalósulásához a jók hitbeli újjászületése szükséges458
Orosius
Történelem a pogányok ellen
A világtörténet és Róma korszakai466
Boethius
A filozófia vigasztalása469
Első könyv A filozófia szerepe a kormányzásban469
A filozófia szerint: az alattvaló számára örömet kell, hogy okozzon az engedelmesség470
Az isteni értelem kormányozza a világot - ez adhat erőt a száműzöttnek471
Második könyv Az erény szerez megbecsülést a tisztségnek és a hatalomnak - nem pedig fordítva472
A tisztségek nem természettől fogva jók473
A politikában szerzett hírnév esetleges és mulandó474
A Római Birodalom híre korlátozott - ezért polgáraié is474
Harmadik könyv Az állami tisztségek csak még jobban kiemelik a hitvány ember gyengeségét475
Az uralkodói hatalom nem feltétlenül boldogít, sőt veszélyt hozhat kiszolgálójára476
Jegyzetek479
Jegyzetszótár483
A kötet összeállítójának megjegyzése527
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem