Roma gyermekek képzőművészeti képességfejlesztése

Előszó

A képzőművészeti nevelés területei közül - melyek a technika (anyaggal való bánás), a képzőművészet nyelve, művészettörténeti ismeretek, tartalmi kérdések, valamint a képességfejlesztés - most csupán a legutóbbival kívánunk foglalkozni tanulmányunkban. Vizsgálódásunk színterei egyrészt egy hagyományos munkáskerületben működő peremkerületi iskola, másrészt egy nemrég megszületett új lakótelepi nevelési központ iskolája. Mindkét objektumban képzőművészeti szakkör, illetve műhely keretei között folyik a képzőművészeti nevelés, általános iskolások körében, zömmel hátrányos helyzetű közegben. A tevékenységben résztvevő gyermekek jelentős része cigány származású, akiknek szülei a társadalmi beilleszkedés folyamatának különböző szintjein helyezkednek el.
A vizsgálódás első színterén, a hagyományos munkásterületen működő peremkerületi iskolánál kb. 30 fővel dolgozunk, lényegében állandó gyermekcsoporttal, 10-14 éves korig. (Heti egy délután)
Az új lakótelepi objektumban 30-40 fős csoporttal működünk, nyitott műhelyrendszerrel, amely jelentősebb mobilitást eredményez, a gyermekek körülbelül húszas létszámú csoportja már megállapodott rendszeresen járó műhelytag, a körülbelül húszas létszám pedig folytonosan változó anyag, mely a "műhelysor" különböző tevékenységformái közt válogat, vándorol, kihasználva a különböző műfajok adta széles önkifejezési, alkotási lehetőséget. (Rajzolás, festés, szövés, textilfestés, agyagozás, tűzzománc készítés, linómetszés, sokszorosítás, falfestés, fémművesség, stb...)
Vizsgálódásunk homlokterében mindkét csoportnál a hátrányos helyzetű gyerekek tevékenysége van. E csoportok munkája azonban szoros összefüggésben van a többi, nem hátrányos helyzetű gyermek tevékenységével, mivel a gyermekek együtt dolgoznak, munkájuk műhelyszellemű közösségben bonyolódik, ahol a gyermekek és a vezető pedagógus emberi és művészeti, szakmai értékrendje azonosul egymással.
Kezdetben azt hittük, hogy a cigánygyermekek képességfejlettségi állapota összefüggésben van környezeti helyzetükkel. Később kiderült, hogy - bár a környezet pozitív változása kétségtelen növeli a képességszintet - e gyermekek rendelkeznek olyan speciális pozitív adottságokkal, melyeket a képzőművészeti képességek fejlesztésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk. Egyúttal reméljük, hogy a transzferhatás érvényessége alapján az iskolai nevelés-oktatás más területein is fejlettebb képességszintek alakíthatók ki e hátrányos helyzetű gyermekeknél. Vissza