Előszó
Az ezredfordulóra általánossá vált az a - szakemberek által már régóta hangoztatott - felismerés, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok pályára történő felkészítéséből nem hiányozhat a roma gyerekek optimális fejlesztésére vonatkozó tudás. Azonban e tudás kimunkálása és beépítése a képzésbe számos nehéz, ma sem megoldott kérdést vet fel. Például:
• Mi a tartalma ennek a tudásnak, mennyire sajátos vagy éppen ellenkezőleg: az iskolai munka hatékonyságát növelő, egyébként is kívánatos módszertani kultúra, nevezetesen a differenciált tanítás és a kooperatív tanulás meghonosítását jelenti?
• Vajon mindenkinek, aki a pedagógus pályára készül, kötelezően tanulnia kell-e a roma kultúráról, a romák történeti és társadalmi helyzetéről, vagy csak azoknak, akik erre önként vállalkoznak, esetleg csak azoknak, akiknek iskolájában egy meghatározott százalékot meghaladja a roma gyerekek aránya?
• Milyen formát öltsön a képzés: körülhatárolt kurzusokét vagy a képzés egész menetében, különböző tantárgyakban helyet kapó témakörökét?
• Mennyire kell különböznie a felkészítésnek attól függően, hogy a jövendő pedagógusok milyen iskola(intézmény)típusban végzik majd nevelő-oktató munkájukat?
• A továbbképzés különböző szintjein és formáiban mire kell helyezni a hangsúlyt: az alapképzésből eddig hiányzó elméleti és gyakorlati ismeretek pótlására vagy „roma-pedagógiai", illetve romológus szakértők képzésére?
• Feladata-e a pedagógusképző intézményeknek roma származású fiatalok ösztönzése a tanítói, tanári pályára, bekerülésüket, felkészülésüket esetleg pozitív diszkriminációval segíteni?
Vissza