Roma festők kiállítása

Előszó

A cigányságnak a zenében megmutatkozó tehetségét széles körben elismerik és az egész világon számon tartják.
Magyarországon a 70-es évektől a képzőművészetben is jelentkeztek a cigány alkotótehetségek. Az élre kívánkozik - nem csak a kronológiai hűség miatt - Balázs János, akinek víziószerű festészetéről írt gondolatát a cigány kortárs alkotók is mottóként használhatják. "Nekem nem okoznak zavart - mondotta -, hogy festményeim visszás ábrázatúak, mert a fő alap bennük önvilágunkból és önéletünkből ered." A szoborfaragó cigány művészek fellépését pedig joggal vezetheti be Horváth Vince, akinek a 70-es években az volt a terve, hogy mintegy 70 darab szobrával világkörüli útra megy, és a kiállításai bevételéből itthon faragóműhelyt épít, és ott tanítja majd a mesterségre a fiatalokat.
Festészeti tevékenységükkel a cigányság köréből - a 70-es, 80-as években - viszonylag nagy számban jelentkeztek a nők. Mélyről érkeztek és a művészet mágikus eredetét is képesek voltak felmutatni. Orsós Teréz például a Temetés című képében megfestette "barátnőjének", Orsós Annának a képzeletbeli temetését, s kimondva vagy kimondatlanul tette ezt azért, mert Anna elszerette tőle férjét. Ahogyan a vadászó ősember vagy a kisgyermek azt hiszi, hogy az általa készített festménnyel magukat a tárgyakat birtokolja, valami hasonló hiedelem, képvarázslat jelentkezett Orsós Teréz cselekedetében is. Vissza