"Roma est patria omnium fuitque"

Előszó

A múlt századforduló egyik legjelentősebb magyar irodalomtörténésze, Riedl Frigyes, aki barátjához, Péterfy Jenőhöz hasonlóan "Italo-mániában szenvedett", és minden lehetséges időben, minden megtakarított pénzén Itáliába, Velencébe, Firenzébe és mindenekelőtt Rómába utazott, kis könyvet szentelt az örök városba látogató honfitársairól Magyarok Rómában címmel. Ebben olvashatjuk a következő szép részletet:
"Ha Rómában tartózkodol, bámuld meg márványtól, aranytól és drágakövektől ragyogó Szent Péter templomát, meg a Szent Pálét a vár falán kívül; bámuld, de ne érd be velük. Irányítsd egyszer, tán kora reggel lépteidet az elhagyott puszta vidékre, ahol az Aventinus tövében, méla romok mellett az ősrégi Santa Sabina temploma alussza álmait, itt majd érezni fogod a kezdő, hajnalodó kereszténység mély, bizalmas költészetét. Vagy menj a csodálatos Colosseum mellől, melynek aranyos zománcú travertin kövein egy már 2000 év óta letűnt nap búcsúsugarai látszanak nyugodni, menj, mondom, a Constantinus lombövezte, márvány ívén át a Monte Celio felé. Itt a ciprusos és kaméliás Villa Matteivel szemben fordulj be egy nagy, sötét, köralakú épület felé. Ebbe térj be: a legislegrégibb keresztény templomban vagy és magyar emlékek közt jársz. Még pogány művész építette a nagyszerű köralakú bazilikát: antik oszlopok gránitból és görög márványból állnak benne, de 1500 év óta keresztény egyházi céloknak szolgál a pogány géniusz ezen alkotása. Ez a Santo Stefano Rotondo, Szent István vértanú köröndtemploma. Róma sok érdekes egyháza közt a legérdekesebbek egyike. Hogy mi célra szolgált e nagy rejtelmes épület az antik világban, azt ma teljes biztonsággal kideríteni nem lehet... Ha a nagy kupola alatt a kör közepe felé a főoltárhoz lépsz, a padlón fehér márványlap tűnik eléd, melyre behúnyt szemű alvó férfi van faragva. Az alvó alak alatt pedig e szavak olvashatók: »Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozzál: Róma mindannyiunk édesanyja.« Aki itt a kereszténység legősibb egyházában a főoltár előtt kereste ki magának sírhelyét, magyar ember volt. A márványtábla körirata nevét is elmondja: Lászai János." Vissza