Róma alapitása és hőskora/Karthago, vagy egy világváros története

Előszó

Róma alapitása és hőskora (Részlet a műből)

- Barátom! szólt a nagy Napoleon, tábornok korában, egy fiatal tiszthez, aki pajtásai előtt őseinek hosszu sorával hetvenkedett, - ha ön csakugyan oly régi és hires család ivadéka, akkor ön hasonló a krumplihoz, melynek java szintén a - földben van.
S pár percz mulva büszkén utánveté «Látja: az én családomban én vagyok az első!»
Mindamellett - császárrá lévén később - neki sem volt elég, hogy övé a véghetetlen jövő, s hogy neve tul fogja zengeni a századok bérczeit, hanem roppant összegeket pazarolt azokra, akik molyette, szinehagyott pergamenek olvashatlan betüiből azt erőködtek bebizonyitni a világnak, hogy I. Napoleon, franczia császár elődei egy iczipiczi olasz trónon, de végre is trónon ültek, s hogy eszerint azon óriási fának, mely koronáját lassanként fölebb tolta a legmagasabban járó felhőnél, gyökerei szintén az élők talpától messze, mélyen lenn feküsznek a földben...

Karthago (Részlet a műből)

Régi példabeszéd keleten: Két éles kardnak kevés egy hüvely.
Nem férnek meg ott egyszerre és együtt.
S ha aztán összecsapnak emiatt, a hosszu viaskodásnak nem lehet más vége annál, hogy az egyik törötten a porba hull, az erősebb pedig elfoglalja a vitás hüvelyt.
Az emberiség történetében az egyes nemzetek és népek közt a korszakok képeznek ily végzetes hüvelyt.
A kevély szultán még kevélyebb frázisa: Egy isten az égben, egy ura földön, százfélekép ismétlődött világ teremtése óta, s ha a föld el nem itta volna, maga úsznék most kis sziget gyanánt abban a végtelen vérözönben, mely a fönebbi jelszóval támadt háborúkban folyt, és foly és folyni is fog mindaddig, mig a messiási jóslat: Egy akol, egy pásztor - föl nem váltja.
E háboruk hosszu sorában a legtartósabbak és legvéresebbek egyike az volt, melylyel az ókor két hatalmas és hires városa: Róma és Karthago mérkőzött a világuralomért... Vissza