Róma

Előszó

Részlet a könyvből:

Tizennégy esztendeje dolgozom az én csendes parókiám nyugodt munkakörében. Ez alatt az idő alatt - 1-2 röpke napot kivéve - alig távoztam a város határán tul. Én, aki valamikor csak akkor éreztem az esztendőt egésznek és igazinak, ha a vakációban néhány ezer kilométert az ország határán tul is bejártam. Norvégia Nord-capjától Afrikáig és Fiúmétól Chicagóig. Azontul, ha legalább 1-2 hétre Velencébe vagy Németországba bekukkantottam. Most ugy éreztem, hogy az otthon szeretete a korral jár. Bele kell nyugodni. Ugy van jól, ahogyan van.
Az idén azonban különös érzések vettek rajtam erőt. Ugy éreztem, hogy dübörög a föld. Emberi lépések robaja hallik mindenfelől. Északról, délről, keletről és nyugatról. Az indiánok wigwamjában, Ausztrália csendes farmerei közt, a sárga kinai szellős otthonában csak ugy, mint London, Jeruzsálem, Newyork és Budapest kőrengetegei között vágyak ébredeztek: - El! messzire innen! El! a fehér atyához, a nemzetek atyjához, aki egy 19 százesztendős sir fölött imádkozik. Átöleli, átéli az egész kereszténység történetét s aki nem önmagából, hanem a nagy, felsőséges Krisztusból meriti az erőt, hogy a kereszténységnek központja, messzesugárzó ereje legyen. El! abba a csodálatos városba, amelynek minden köve beszél, ahol piroslik a martyrok vére s ahonnan bűvös erő sugárzik a hitvallók bölcseségéből. Vissza