Előszó
Kincses Károly: Múlékony képek az Örök Városról
Rómát mindenkinek meg kell néznie. Rómát, aki csak teheti, meg is nézi. Tátott szájjal bámulja évezredek egymás mellett, -fölött élésének megmaradt...
Tovább
Előszó
Kincses Károly: Múlékony képek az Örök Városról
Rómát mindenkinek meg kell néznie. Rómát, aki csak teheti, meg is nézi. Tátott szájjal bámulja évezredek egymás mellett, -fölött élésének megmaradt nyomait. Mert Rómában szinte minden ház, minden utca egy-egy profán emlékmű. Az Idő emlékműve. Aki itt nem csak bámul, az fényképez is. Általában banális közhelyeket. Colosseum, Trevi-kút, Pantheon, Szent Péter székesegyház. Naponta átlag egymillió fénykép készül róluk. Ezeket a képeket nem érdemes megnézni. Jobb az eredeti. Csak kevesek kerülik el a fotós közhelyek futószalagon történő reprodukálását. Az ilyeneknek viszont érdemes albumot csinálni a képeikből. Az ilyeneknek szoktak fotómúzeum-igazgatók előszókat írni. Mert az ilyen képek nem a városról szólnak, bár ott készültek, de sokkal inkább a fotósról, és még sokkal inkább magáról a fényképezésről. Ezt meg lehet nyugodt szívvel szeretni, patronálni. Ritka, hogy egy ennyire szemtelenül fiatal tacskó már saját stílust, kész, kiérlelt formanyelvet mondhasson magáénak. Turay ebből a szempontból ritka. Mindegy neki hol van. Róma, Budapest vagy más, mindenütt turayul fényképez. Jól megválasztott technika, saját igényeire gyártott, alakítgatott nagyformátumú kamera, következetesen betartott formai, kompozíciós elemek... így fényképezni nagyon macerás, idő/igényes dolog. Nehéz. Nem lehet rontani, próbálgatni, már az exponálás előtt el kell dőljön, milyen lesz a kép. Sokáig tart. De neki van ideje, most kezdődött egy új évezred, ő meg még csak harminc se. És persze kell még, mi is? Egy adag tehetség csipetnyi érzékenység kíváncsiság. Hogy mennyi, azt az Idő majd eldönti. Mert a tét óriási, a veszély nagy. A következetesen végigjárt pálya, az egyéni stílushoz való ragaszkodás könnyen és bármikor átbillenhet zsenialitásból modorosságba, önismétlésbe, végső soron a dögunalomba. Ebből csak egy kiutat látok. Az előbb már emlegetett tehetség szorgalom, kíváncsiság, érzékenység, társulva az örök elégedetlenséggel. Lehet bármivel, de leginkább önmagával. Ez vezethet igazi eredményekhez, ez garantálhatja a jól indult pályafutás méltó folytatását.
Én meg neki drukkolok, nem az oroszlánnak.
Vissza