Előszó
Részlet a kötetből:
"1774-ben Versaillesben vagyunk.
Május 2-án nagy ijedelemmel futkosott az udvari népség össze-vissza. Fő- és első kamarások, a svájci gárda főparancsnoka és tisztjei,...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"1774-ben Versaillesben vagyunk.
Május 2-án nagy ijedelemmel futkosott az udvari népség össze-vissza. Fő- és első kamarások, a svájci gárda főparancsnoka és tisztjei, udvarhölgyek, komornák és komornyikok ijedten néztek egymásra. A királyt, XV. Lajost, betegen hozták haza a trianoni kirándulásról, - a kirándulásról, melyet őfelsége a barátnője, Dubarry grófné tiszteletére rendeztetett.
A király ott fekszik hálótermében, míg az udvari nép, mint kényelmes lakásából felriasztott hangyaboly, ijedten futkos össze-vissza. Egyik a másik arcát kémleli s mindegyik az orvosokat. Mi van a királlyal?!... S mi ennél sokkal fontosabb, mi lesz velünk?!...
Bizony, még a szép Dubarry asszony mosolygós arca is elborul, bár ő nagyon uralkodik magán. Barátjai, D'Aiguillon hercegék, Richelieu marsall, Montmorency herceg és Laval grófné, mind-mind ott állnak mellette, hogy támogassák a nehéz órákban. A francia főrangú nemesség térdet-fejet hajt a mosónő törvénytelen leánya előtt, mert hiszen ő a király bizalmasa, barátnője, - mert állást, évdíjat, kegydíjat, birtokot, címet, kitüntetést csakis Dubarry asszony közbenjárásával kaphat az ember. "
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal