Emberré válni - embernek maradni

Előszó

Az emberiség s benne a magyarság korunkban ezredfordulót váró apokaliptikus időket él át. Az erkölcsében picivé torzult ember reszketve néz szembe a palackból kiszabadult s ellenőrizetlen tudásában gonosz dzsinként fölé tornyosuló önmagával. Az emberhez méltó túlélés reményében válogattam össze e tanulmányokat, hogy parányi mivoltomban is tegyek valamit egy emberhez méltóbb sors érdekében. E cél határozta meg, hogy az utóbbi évek (1988-1994) terméséből mi kerül be ebbe a kötetbe. Ha az írás lehet szolgálat, akkor e tanulmánykötet az kíván lenni. Szolgálat azáltal, hogy szembesít sorsunkkal, s így hozzájárul egyéni és nemzeti önfejlődésünkhöz.
Sorsát ugyanis csak az tudja alakítani, aki a jobbítás szándékától vezetve szembe mer nézni életútjával s vállalja azt. Még inkább szükséges ez a sorsvállaló szembesítés, szembesülés olyan történelmi helyzetben, amikor egy társadalomban a túlélés feltétele a rendszerváltoztatás (egyesek pongyola, át nem gondolt szóhasználatával „rendszerváltás") megvalósítása. A szembesítés a sorsát alakítani törekvő egyes ember és a nemzet szembesítését is jelenti egykori és mai önmagával. Ebből a szempontból is szembesülés e kötet. 1956. október 31-én részt vettem a budapesti Ráday utcai Református Kollégiumban a Keresztény Ifjúsági Szövetség alakuló ülésén, amelyet egy tiszta forradalom fiatalos lelkesedése hevített. Vissza