Klasszikus és ritmikus iskola

Előszó

Amikor ezt a kis tanulmányomat az olvasó elé bocsátom, őszintén megvallva nem kis aggodalom fog el. Ugyanis ma, amikor a divat inkább a mondáin táncoknak hódol, nem időszerű és háladatlan dolognak tartom egy régi klasszikus kor szokásaival, mozdulataival, gimnasztikájával, táncaival és egyéb szórakozásaival és eredetiségével foglalkozni. De engemet meg épen ennek a mai táncőrületnek a rettenetes kinövései, ízléstelen formái, érzék mozdulatai és az ifjuság - sajnos - kvalifikálhatatlan viselkedése tánc közben, indított arra, hogy egy kissé kedvet keltsek kollégáimnál a klasszikus táncok kultiválására.
És felvetem a kérdést, nem volna-e lehetséges az ifjúságot a régi klasszikus táncok graciózitásáról meggyőzni? Vajjon nem lehetne az ifjúságnak megmagyarázni, belenevelni, hogy a tánc képezte a régi korban, a klasszikus időkben az ifjúság nevelésében a főtényezőt? De nem ez a tánc, amit ma táncolnak, hanem az a tánc, amit a régi hellének táncoltak. A helléneknél olyan nagy súlyt fektettek a gyermekek nevelésénél az esztétikai gimnasztikára és plasztikus táncra, hogy Solon a törvénytudós rendeletileg intézkedett és kötelezővé tette a tornát és táncot. Alacsony és magas rangban állók, öregek és fiatalok egyaránt űzték a művészetet. Vagy az volt a tánc, amit a régi görögök lejtettek a görög klasszikus idők fénykorában. Igaz, hogy ez nem sokáig tartott, mert a görögök nagyobb súlyt helyeztek a tornára. Vissza