Hunok nyomdokain Németországban és Hollandiában

Előszó

Kedves Olvasó!
Vannak olyan korszakok, események, kis- és nagytörzsek, uralkodócsaládok, amelyekről sokat írnak, s vannak olyanok is, amelyeket tabuként kezelnek vagy egyszerűen elhallgatnak.
Valahogy így van ez a hunokkal is, akik mint tudjuk, rokon népek szövetsége volt, s mi magyarok is közéjük tartozunk. Európában főleg az itt lezajlott hun eseményekről tudunk. A hunok Eurázsiában példátlan nagy hódítást végeztek, Európában mégis általában csak a 375. évtől kezdődően írnak róluk. Írnak pl. a katalaunumi ütközetről [Észak-Franciaországban Champagne tartományban Chalons sur Marne a mai neve], írnak arról, hogy Aquileia várát megostromolták [Észak-Itália, Udin tartományban]. Írnak arról, hogy a hatalmas birodalom Attila halála után rövidesen feloszlott. Végül is azzal fejezik be a hunok történelmét, hogy "eltűntek", márpedig egy nép nem tűnhet el a történelem színpadáról olyan gyorsan, hiszen sok kis rejtett ajtó van a színfalak mögött.
Én mint lelkes kutató és utazó szívesen járok kevéssé kitaposott utakon. Mint szabad amatőrt nem kötnek ideológiai béklyók, saját zsebemből ugyan, de oda utazom ahova nekem tetszik, rábízhatom magam a turul madár védőszárnyaira.
Általában minden elhatározásunknak, amely a napi gondok fölé emelkedik, van valami belső indítéka. Sokszor egy régi emlék, egy különös személy, esemény vagy hely válik bennünk hirtelen élővé, vagy valaki felhívja figyelmünket olyan történelmi, földrajzi vagy kultúrtörténeti érdekességre, amiről nem tudtunk, ami áramütésként hat. Vissza