Róheim Géza

Fülszöveg

Számos, a közelmúltban megjelent magyar tanulmány és könyv hívja fel figyelmünket arra, hogy az ún. "második magyar reformnemzedék" (1900-1918) szellemi teljesítményeinek számbavétele nem hiábavaló. E számbavétel egyrészt eredeti szövegek újrakiadásával, másrészt egyes tudományágak művelői tevékenysége és az adott kor társadalmi eseményei közötti kapcsolatok felderítésével már elkezdődött, de korántsem mondható még teljesnek. Pedig egy-egy tudós életművének felmérése, egy filozófiai vagy művészeti irányzatnak vagy kutatási módszernek a feltérképezése, nemcsak szakmai-történeti szempontból érdekes, hanem mintegy több is önmagánál, mert társadalmi-politikai jelentősége sem lebecsülhető. Különösen nem a század első két évtizedében, amikor a kultúra legkülönbözőbb területein olyan törekvésekkel találkozhatunk, amelyek világviszonylatban is úttörőnek minősülnek, és ugyanakkor a haladó társadalmi mozgásokkal is összhangban vannak. E korszak magyar néprajztudományának története, az értékelő számvetésről nem is beszélve, még megírandó feladat, s ennek elvégzéséhez Róheim Géza munkásságának felbecsülése is elengedhetetlenül szükséges.
1891. szeptember 12-én született Budapesten igen gazdag polgári családból. 1909-ben érettségizett az Evangélikus Főgimnáziumban, majd beiratkozott a budapesti egyetem földrajz szakára. A leíró geográfián kívül általános nyelvészetet, jogbölcseletet (PIKLER), angol irodalmat, finnugor nyelvészetet, magyar irodalmat (Négyessy, Riedl) is hallgatott. 1911-ben Berlinben tanult, ahol az általános etnológiát Ehrenreich professzor adta elő. Egy év után hazatérve itthon folytatta tanulmányait, csak 1912-ben hallgatott ismét egy félévet a lipcsei egyetemen, etnológiát például Karl Weule professzornál. 1914. május 16-án doktorált Budapesten, földrajz főtárgyból, keleti népek őstörténete és angol filológia melléktárgyakból, summa cum laude minősítéssel. Vissza