Rohanók

Fülszöveg

Gáll István különös, szinte egyedülálló jelenség irodalmunkban. Regényeivel, elbeszéléseivel nagy következetességgel ábrázol egy vidéket, s még inkább egy életformát: a munkásforradalmár létét, magatartását, emberi válságait. Tatabánya legendáit írja, áttekintve három emberöltő életidejét, s novellái mégsem helyi érdekűek: alakjaiban, konfliktusaiban, igazságaiban korunk problémáira ismerünk. Az új kötet is egy bányászcsalád, Magosék körül rendeződik ciklusba. "Életüket évek óta írom - olvassuk a szerző vallomásában - hátrakalandozva az időben, és visszaugorva napjainkig próbálom kiteljesíteni ennek a családnak a krónikáját. Olyasféle szoros érzelmi viszonyban vagyok velük, ahogy azt a Rohanók című novellában első személyes formában is megírom: rokonaim ők. Magam választottam őket, tehát igazibbak a valódi rokonoknál. Szeretem őket? Keveset fejez ki ez a szó. Szenvedélyesen izgat az életük, sorsuk, gondolkozásuk. A három nemzedéknek más és más a magatartása. Ez érdekel a legjobban: mit és hogyan tudnak elviselni? A nagyapa élete volt a legnehezebb, de sorsát mégis az unoka viseli lázadozva. Értelem és érzelem kettős serpenyőjében ő méricskél a legérzékenyebben, s apja tapasztalatokon simára koptatott, gyakorlatias életbölcsességét kíméletlenül bírálja."
A kis kötet második része, amely külön ciklusként illeszkedik a könyvbe, Gáll műfaji "kalandozásait" tartalmazza. Az Özönvíz groteszk rádiójáték, melyben a bibliai történet persziflázsát olvassuk. Szellemes, mulattató és persze elgondolkodtató. A Zöldségeskert a vörös és fekete hangyák ellenségeskedésének ábrázolásával rokonszenves iróniával szól korunk problémáiról. Vissza