Rögeszmék

Előszó

E rövid, néhány lapos összeállításban az elmúlt tíz esztendő során papírra vetett gondolataim, leveleim kis töredéke, két megnyitóbeszéd és Kölcsey Parainesisének tanuláshoz segítségül szánt kijegyzetelése szerepel. Ez utóbbi az első helyen és csak annyi közöm van hozzá, hogy én jegyzeteltem és - szeretem! Igen szeretem, mert elgondolkodtató, hogy másfél-de milyen?!- évszázad lepergése után is mennyire időszerűnek kell tekintenünk a lírai hangon prózában megírt költői érzéseket, meglátást, élettapasztalatot. És ha már itt tartunk, ebben a műben az írásról is nagyon igaz ítéletet mond a szerző, amit magamra is érvényesnek tekintek: a kor betegségea könyvírás, szánandóbb a kenyérért író a napszámosnál, mert nem egyazon dolog hajlandóság és tehetség. Hiszem, hogy így igaz és nemcsak az írásra igaz. A magam védelmére annyit mondanék; nem kenyérért, elsősorban lelkiismeretem megnyugtatására és a magam örömére tettem amit tettem. Azután meg nem is könyv, nem igazán írás az enyém, talán csak kapkodó, csapongó gondolatok furcsa összevisszasága, rögeszmék papírra vetett sora. Ez utóbbi esetében a több alkalommal ismételt idézetekre gondolok, mert ezek az én "rögeszméim". Mégis, ami mentségemül szolgálhat az az, hogy ezek az idézetek örökérvényűek. Szerintem. És bennem az a szándék munkált az összeállítás elkészítésekor, hogy valahol legyenek együtt, s ha valakinek kezébe kerül és olvassa, akkor az a néhány sor "örökigazság" maradjon meg emlékezetében és késztesse elgondolkodásra. Vissza