Iszom, tehát vagyok

Fülszöveg

A borról annyi könyvet írtak már, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. De ilyet még nem. Aki átélte már egy(néhány) pohár bor után a bölcsesség ellenállhatatlan kiáradását, az egyet fog érteni Roger Scrutonnal: „A megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő társaságban elfogyasztott bor az elmélkedéshez vezető út és a béke előhírnöke." A szerző ebben a könyvében, amelynek címe egy Monty Python-idézet, látszólag módszeres következetességgel vezeti az olvasót kisebb-nagyobb francia és újvilági birtokok, borok és dűlők között, mégsem hagyományos borkalauzt olvasunk. A borsznobizmust könnyű derűvel kifigurázó, rendhagyó könyv nem évjáratokban és divatokban, nem obskúrus íz- és illatjegyekben, hanem a hagyományait tisztelő és a természettel együtt élő ember lelki békéjében találja meg a civilizációval egyidős, attól elválaszthatatlan borkultúra lényegét. A népszerű angol konzervatív gondolkodó természetesen nem tud kibújni a bőréből, a kötet második részében a bortúra szellemes filozófiai és kultúrtörténeti utazássá alakul. Ne tartson azonban senki elvont okoskodástól. A szerző nem tanít, inkább mesél; óvatos kortyokban „kóstolgatjuk" a megidézett bölcselők gondolatait. Az Iszom, tehát vagyok Scruton vitathatatlanul legélvezetesebb könyve. Olvasása egy(néhány) pohár bor mellett javasolt. Ki gondolta volna, hogy lehet még a borról olyan jó könyvet írni, mint amilyet Roger Scruton most letett az olvasó elé? (Alkonyi László; Borbarát, TokajWines). Vissza