Fülszöveg
Martin du Gard a névtelen, láthatatlan, bár mindenütt jelenvaló, s flaubert-i vagy középkori értelemben vett "jó mesterember", - az, aki mindennél, magánál is többre tartja munkáját, s a változatos külső díszeknél a szép egységet s a szilárd matériát. E cicomátlan, szinte rejtett s oly tárgyias művészet du Gard minden műve közül főképp a Vieille France-ban üli diadalát, egy francia falunak, "Maupeyrou"-nak egynapos históriájában, amely olyan átlátszó, közvetlen és magától értetődő, mintha a tények és az arcok spontánul sorakoznának egymás mellé, holott mind a szerkezet, mind a részletek ritmusa a legéberebb, legbiztosabb, legboszorkányosabb műgondról tanúskodik. A levélhordó felkel a nappal, elhozza a vasútról a postát, széthordozza sorjában szegényes napi zsákmányát, s estéig, mire behatolunk vele a házak, a levelek és a lelkek titkaiba, már ismerjük az egész falut, hangyamód sürgülődő népét, a kenyérért, a haszonért, a hatalomért való kis küzdelmeit, az ösztönök, a babonák, az...
Tovább
Fülszöveg
Martin du Gard a névtelen, láthatatlan, bár mindenütt jelenvaló, s flaubert-i vagy középkori értelemben vett "jó mesterember", - az, aki mindennél, magánál is többre tartja munkáját, s a változatos külső díszeknél a szép egységet s a szilárd matériát. E cicomátlan, szinte rejtett s oly tárgyias művészet du Gard minden műve közül főképp a Vieille France-ban üli diadalát, egy francia falunak, "Maupeyrou"-nak egynapos históriájában, amely olyan átlátszó, közvetlen és magától értetődő, mintha a tények és az arcok spontánul sorakoznának egymás mellé, holott mind a szerkezet, mind a részletek ritmusa a legéberebb, legbiztosabb, legboszorkányosabb műgondról tanúskodik. A levélhordó felkel a nappal, elhozza a vasútról a postát, széthordozza sorjában szegényes napi zsákmányát, s estéig, mire behatolunk vele a házak, a levelek és a lelkek titkaiba, már ismerjük az egész falut, hangyamód sürgülődő népét, a kenyérért, a haszonért, a hatalomért való kis küzdelmeit, az ösztönök, a babonák, az ábrándok fény- és árnyjátékát, az otthonok szennyesét, a szívek be nem vallott rögeszméit - egy hitetlen, jövőtlen, csak a mának élő nemzedéket, amely vígan és vakon táncol kikerülhetetlen sírja felé. Vieille France? - nem: "Vieille Europe", mint du Gard e sorok írójának is magyarázta, mikor e sokat támadott és félreértett könyvéért levelekben s nyilatkozatokban kellett helytállnia; s ily módon a magyar cím mintegy először hangoztatja, amit az író, tartózkodó szerénységgel, csak az országára s falusi társadalmára korlátozott. Ugyanez a tartózkodás a célzások, sűrítések, törések és elhallgatások nagy varázsa, s nemcsak az egyes figurák és történetek bemutatásában, hanem, ami még jellemzőbb, az egész könyv "tanulságának" távoli, mintegy halkított zenekíséretként való sejtetésében - írta Gyergyai Albert 1933-ban a négy évvel később irodalom Nobel-díjat elnyert francia regényíró művének Vén Európa címen megjelent első magyar kiadása elé.
Martin du Gard, aki 1931 újév napján súlyos autóbalesetet szenvedett, lábadozásának hosszú ideje alatt - miközben A Thibault család című regényfolyamának írását megszakította - alkotta meg e kis remekművét, és saját szavai szerint megírása elszórakoztatta. Ma, az olvasó számára hasonló élvezetet nyújt a ravasz postás egy napjának története a korabeli Európát jelképező francia faluban.
Vissza