Rodelinda

Előszó

Részlet:
"Zenéje tele van közösségi élményekkel - pedig a legmagányosabb művészéletek közül való az övé. Családjától, hazájától elszakadva, egy idegen nemzet talaján lett naggyá, állandó harcban a külvilággal.
Bach és Händel zenéjének közös ajándéka az európai zene számára a nagy formák beteljesítése. De művészetük annyira ellentétes - amennyire csak két nagyon nagy egyéniség lehet egyazon korban. Míg Bach zenéje sokhelyütt annyira szellemivé, anyagtalanná válik, hogy nem is fontos már, hogy mi az eszköz, amivel megszólaltatja, és hogy megszólal-e egyáltalán földi hangon - Händel muzsikája maga az élet, a természet diadala, dallamai követelik a megszólaltatást, annyira kötődnek az ének- vagy instrumentális hanghoz. Az ellentét zenei szerkesztésmódjukban is megnyilvánul: Bachra az önálló szólam- mozgás szerint elbonyolódott és titkos törvényszerűségeket hordozó polifonia a jellemzőbb, Händelre a harmonikus, homofón tömbökben kifejeződő vitalitás, az életigenlés természetes boldogsága, amin vlaami nagyon mély hitből származó erő sugárzik át.
Életük nagyon különböző területen zajlott, mégis mintha egy szellemiség hozta volna őket a világra: majdnem egyszerre születtek (Georg Friedrich Händel 1685. február 23-án, Johann Sebastian Bach négy héttel később: március 21-én) - és Bach halálával egyidőben, 1750 nyarán Händelt súlyos baleset érte, ami majdnem az életébe került. Händel még kilenc évig élt, de Bach halála után csak egyetlen nagy művet alkotott: a Jephtát - már vaksággal küszködve, több szenvedés árán, mint bármelyik művét addig." Vissza