Rőde Orm

Előszó

Sok nyugtalan ember hagyta el Skonet ökrös szekéren, de sehogyse boldogult Hjörungavogban. Mások Styrbjörnt követték Uppsallába és vele együtt estek el. Amikor otthon híre ment, hogy sok férfit hiába várnak haza, gyászverseket énekeltek, emlékköveket állítottak, és minden józaneszű ember belenyugodott, hogy így volt jó, ahogyan történt, mert most már nagyobb lesz a nyugalom és kevesebb a hegyes cölöpökkel körülvett földbirtok.
Dús évek következtek ezután; bőséges rozsterméssel, gazdag heringhalászatokkal. Az emberek elégedettek voltak, de egyesek úgy vélték, hogy a gabona lassan érik be, s ezért Angolhonba meg Írhonba hajóztak, eredményes portyákat rendeztek, és sokan ott is telepedtek meg.
Ezekben az években beretvált fejű emberek tünedeztek fel Skoneban. A szászok földjéről s az angolok honából jöttek, hogy Krisztus tanait hirdessék. A beretvált fejű emberek sok mindenről regéltek, a nép pedig kíváncsian és szívesen hallgatta őket. a nők eleinte mulatságosnak találták, hogy az idegenek megmártogatják őket a tengerben, s utána fehér inget kapnak ajándékba. De hamarosan fogytán volt az ing az idegen papoknál és a nép többé nem hallgatta prédikációikat. Ezek különben is fárasztóak és hihetetlenek voltak. Ezenkívül a beretvált fejűek valamiféle kemény nyelvet beszéltek, Hedebyben, vagy a nyugati szigeteken tanulták, s éppen ezért kissé együgyűnek látszottak. Vissza

Fülszöveg

Kékfogú Harold király korában, a vikingek földjén játszódik ez a történelmi regény. Amikor a magyarok is éppen a kalandozásokkal voltak elfoglalva. Osa anyó fiáról, Odd testvérről szól, a hatalmas termetű és roppant erejű viking hajósról. Akit égő vörös haja miatt Vörös Kígyónak, azaz Rőde Ormnak neveztek.
A X. században Orm csak egyike volt a mai Skandináviát lakó szilaj és vad hajósoknak. Akik tavasszal rendszeresen vitorlát bontottak, hajóra szálltak és elindultak "bevásárolni" (rablást jelent) a környező szigetekre és a kontinens partmenti településeire. Angolhon, Írország, a gallok, a vendek rettegték a szőke viking óriásokat.
Akik se istent, se embert nem kíméltek. Kalandozásaik során falvakat, városokat gyújtottak fel, fosztották ki, nőket és kincseket raboltak, férfiakat és gyerekeket rabszolgának adtak el. A kopaszfejűeknek nevezett keresztény hittérítőket sem kímélték. Elfogadták, szolgasorban tartották őket, vagy magas váltságdíj fejében engedték csak szabadon az új Isten szolgálóit...
A családos viking legendavilág hétköznapjairól szól Bengtsson regénye. Arról az időszakról, amikor éppen elmúlóban van a vikingek legendás fénykora. Vissza