Előszó
Részlet:
Prolog.
Szín: férfiszoba, háttérben a tengerre nyíló tárt terraszajtó.
Tévelygő:
(Az Ave Mária kintről hangzó végső hangjaira figyelve.)
- Uram! Ha vagy s látsz mindeneket,
Tudod, hogy én, a félig elveszett,
Hit s tagadás közt mint keresem,
Bár hasztalan, mert nem értem el,
Mi az igazság?
- Minden, ahogy van, borús, sötét,
Zűrzavaros, rút, káosz a lét.
- Óh, hát mutasd meg, mi a valóság,
Vajh van-e összhang, van-e igazság
Valahol túl az időn, a téren,
Gondolsz-e ránk, óh, vagy-e Te Isten?
Szólj!
- Mert a világban ha széttekintek,
S látom e sok-sok, kitől sem értett
Gaz álnokságot, - hogy a jó s igaz
Mily sorsűzött, míg a hitvány, a gaz,
Mint sors kegyence él boldogan, -
Fellázad bennem, - tán átkomra van, -
Lelkem igazságszeretete,
S önérzetesen kiáltja be
A végtelenbe,
Uram, miért?!...
Vissza