Robin Hood

Előszó

Robin Hood megismerkedik a király vadászaival.

A sherwoodi erdő hatalmas tölgyeinek lombsátorán csak itt-ott tűzött keresztül a délutáni nap. A fák törzsén tarka harkályok kopácsoltak, az ágak között fürge mókusok ugrándoztak. Vidám madárdal csendült mindenfelől, de egy ismeretlen madár füttye túlharsogta valamennyit.
Az ismeretlen madár csakhamar előbukkant a sűrűből: egy izmos, karcsú ifjú volt. Zöld ruhája az erdő zöld színébe olvadt, fejét fűszínű rövid csuklya fedte. Hatalmas íj volt vállán átvetve, övében széles vadászkés és puzdra. Nem nézett se jobbra, se balra, fürgén, biztos léptekkel haladt előre. Egyszerre oldalához kapott s a derekára erősített tegezből egy tollas nyilat rántott elő. Jobbra, a tisztáson, könnyűlábú szarvasokat pillantott meg.
Az íj húrját azonban nem feszítette meg: eszébe jutott, hogy a király vadaskertjében jár és aki a király vadjaiból egyet is leterít, szörnyű büntetésnek néz elébe.
Az angol király büszkesége volt a vadaskertje. Nagyszámú vadászcsapatok kérlelhetetlen szigorral csaptak le a vakmerőkre, akik megfeledkeztek a király erdejének parancsáról.
A vidám ifjú íját visszavetette vállára, nyilát pedig tegzébe süllyesztette. Úgylátszik, jól ismerte az erdő törvényét! De nemcsak ez jutott az eszébe, hanem más is. Egyetlen vágya volt, hogy a király vadásza lehessen és most készült Nottinghambe, hogy a király szolgálatába álljon. Vissza