Robespierre

Fülszöveg

1794. július 28-án ujjongva ordítozó tömeg nézte, amint Maximilien Robespierre levágott feje a nyaktiló fűrészporos kosarába hullott. Aztán szétoszlott a csődület, és senkinek sem jutott eszébe akkor, hogy a nagy francia burzsoá forradalom kimúlásának volt a szemtanúja. A kor legradikálisabb fordulatát végrehajtó jakobinusok helyébe a nagyburzsoázia lépett, amely vérbe fojtotta a forradalmi nép vívmányait, s örökségéből nem hagyott meg mást, csak azt, amiből előnyöket kovácsolhatott magának. A. Levandovszkij könyve nem csupán Robespierre-nek, a jakobinusok vezéralakjának életrajza, hanem egyben a francia forradalom eseményeinek lelkiismeretes munkával megírt krónikája is, minthogy Robespierre élete a legszorosabban összefügg a francia forradalom történetével. Robespierre nem harcolt a barikádokon, nem volt ott a Bastille-t ostromló párizsiak között. A Megvesztegethetetlen egész életét - rövid élet volt az - részint az íróasztala mellett, részint a nemzetgyűlés, a konvent, a Jakobinus-klub szónoki emelvényein töltötte. De beszédeivel, törvénytervezeteivel, vasakaratával és a forradalmi eszmékhez való példátlan odaadásával hatást gyakorolt a forradalmi harc minden eseményére. Robespierre volt a forradalom ideológusa, zászlóvivője, vezére. Számos végzetes hibát követett el, nem egyszer határozatlannak bizonyult, de sohasem tántorodott el a forradalom ügyétől, sohasem volt hajlandó kompromisszumokra. Mint a harmadik rend fia, a kispolgárság vágyait és reményeit fejezte ki, a feudalizmus és az abszolút monarchia maradványai ellen vívott harcban főleg erre a kispolgárságra támaszkodott. Pusztulása a francia forradalom felfelé ívelésének végét jelentette. Vissza