Tarawa

Előszó

Ez a történet arról szól, amit egy haditudósító látott, hallott és gondolt egy csata folyamán. Nem tanulmányoztam hivatalos jelentéseket, egyedül az emlékezőtehetségemre és a jegyzetfüzeteimre bíztam maga, amelyeket, alighogy a partraszállás után megszáradtak, teleírtam.
Később nevetségesnek tűnt fel előttem, hogy olyan serényen jegyezgettem tarawai tartózkodásom első harminchat órája alatt, holott még a legcsekélyebb kilátásom sem volt arra, hogy később hosszabb történetet is írhatok abból a néhány jegyzetből. Valószínűleg azért jegyezgettem, mert nem tehettem semmi mást. Az volt az érzésem, hogy valamivel mégis csak kell foglalkoznom, amennyire lehetséges segítenem kell a csatát megnyerni. A haditudósító kötelessége azonban nincsen pontosan meghatározva, ezért amikor ott ültem a hétméteres hídfőnkön, a vékony földgátnak támaszkodva, amely védett bennünket, azt csináltam, ami számomra legközelebb esett a kötelesség fogalmához. Ezalatt emberek tömegei pusztultak el körülöttem. Így jött létre ez a könyv.
Minden csataleírás hiányos. Hogy a csata tulajdonképen mit is jelent, azt az olvasó sohasem fogja tökéletesen megérteni és átérezni. Ugyanez áll a könyveken kívül a fényképekre és a filmekre is. Ezideig még nincs olyan találmány, amely a valósághoz híven érzékeltetné a csata zaját, ami ezerszer félelmetesebb annál, amit hangosfilm visszaad. Valahányszor hadihajóink sortüzet adtak le, vagy repülőgépeink bombái robbantak a célpontokon, Tarawa egész szigete megremegett; ha pedig a bombák a közelben csaptak be, úgy éreztük mintha az egész szárazföld elugrott volma a lábunk alól és a cipőnk megtelt homokkal. Ezt azonban át kell élni ahhoz, hogy valaki felfoghassa azt, ami itt történt. Vissza