Előszó
„Te már ne kezdj bele kétkötetes könyvbe, mert lehet, hogy nem marad elég időd a befejezésre" - mondta mosolyogva kollégám nyugdíjba menetelem napján. Nem korkedvezménnyel vagy leszázalékolással,...
Tovább
Előszó
„Te már ne kezdj bele kétkötetes könyvbe, mert lehet, hogy nem marad elég időd a befejezésre" - mondta mosolyogva kollégám nyugdíjba menetelem napján. Nem korkedvezménnyel vagy leszázalékolással, ahogy az akkor még divatban volt, hanem egyszerűen, napra pontosan, betöltve a hatvanadik év utolsó munkanapját! Méghozzá pont a hatvanadik születésnapomon! Mi lehet még hátra? Maximum az a harminc-negyven év, amíg még érdekelnek a nők? Azután, hipp-hopp és már itt is van az öregség! Ezzel meg is vettem életem első vadi új buszát. Eddig ugyanis csak sokadkézből vásárolt járművekkel dolgoztam. Tehát folytattam ott, ahol abbahagytam idegenforgalmászkodtam, buszoztam tovább!
Kranyó bácsi egykori osztályfőnököm - Isten nyugosztalja - egy bunyevác óriás volt. A technikumban az akkor nem egészen odaillő magyar nyelvet és történelmet oktatta nagy lelkesedéssel. Az ellenőrzőbe való beírás, amitől minden diák reszketett - nála ismeretlen fogalom volt. Nem bíbelődött ilyesmivel. Ha valami nem tetszett az osztályban, balkézzel felemelte a paciensét, jobb lapát tenyerével pedig megkínálta egy „mellporral". Miután diákja kapott már némi levegőt, kegyesen visszaengedte - belerogyni a padba. Érdekes, egyikünknek sem akaródzott, hogy az eseményt akár otthon, vagy a tanáriba szóvá tegye. Pedig még azok a „tanárelvtársazó" ötvenes évek voltak. Egyszerűen csak imádtuk behemót férfiasságát, nyíltságát és mindenben megnyilvánuló segítőkészségét. Szóval - „szóval" a magyar ember nem kezd mondatot - intene az Öreg megint, hanem rögtön rátér a tárgyra. A fogalmazás három fő részből áll mondaná, éspedig: bevezetés, tárgyalás és befejezésből. A többire nincs szükség, az csak halandzsa. Ezért gondoltam, legyen bevezetés a címe ennek a fejezetnek. Ha nem tudod, hogyan kezd el a témát - indulj el a kályhától. Nekem O a kályha. Ezért kezdtem Kranyó bácsival. De mielőtt befejezném, egy rá annyira jellemző történet a technikumi érettségi idejéből.
Borús, fülledt nyáreleji nap, a szóbelik napja. Vizsgadrukk minden mennyiségben. Nem mindegy, hogyan sikerül ez a nap! Akinek sikerül, annak lehet egy kis reménye, hogy felveszik az egyetemre, ha megfelelő a származása. Esetleg jobb esélye van a munkába állásra. Ha nem, akkor technikusi oklevél ide vagy oda, minimum fél év segédmunka valamelyik utasításra kijelölt gyárban, üzemben - és ősszel két-három év katonaság. A vas és acél egykori országában ez a divat járta akkortájt. Fiúk! Tudom, hogy egy technikumi érettségin - az oroszon kívül csak a műszaki tárgyak számítanak.
Vissza