Előszó
Részlet a könyvből:
"Plazma világ: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot-változáson mennek keresztül. Az alkimikus pezsgésből egy-egy jelenet erejéig csomósodások - jellem- és történetgócok emelkednek ki, a belső külsővé, a láthatatlan látvánnyá válik (vérpiazamatévé). Felismerhetők egy város, Budapest körvonalai - helyzetei, figurái -, de mindent körülvesz, átitat, befon, eláraszt, magába szív, átalakít az élő és bugyogó ősanyag. Ebben a konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt.
A darab szereplői, bár mai, városi magyarok, ugyanakkor ektoplazmák, aurák, köd- és fényfoltok; külsőleg, belsőleg a „plazmaság" törvénye alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség).
Az éppen nem játszó színészek eltűnhetnek a színről, vagy eljátszhatják az atmoszférát, megjeleníthetnek kulisszát, tárgyat, érzelmet, lehetnek az aktív szereplők őrangyalai, démonai, verziói, ismételhetik vagy előremondhatják a szereplők szövegének részleteit - számítunk a résztvevők zseniális kreativitására.
A jelenetek közötti közjátékok reflektálhatnak az előző, a következő jelenetre vagy a darab egészére (élőkép, balett, pantomim, koncert stb.).
A darabban szereplő versek elhangozhatnak dalként, szavalatként, kórusként, rockszámként, recitativóként, rapszövegként stb.
Vissza