Előszó
A kis kötet megszületése kezdő sebészkoromra nyúlik vissza, midőn kisvárosi kórházban kezdőként dolgoztam, egyik szolgálatom alatt az esti órákban hordágyon egy fiatal férfit hoztak osztályunkra kinek a bal mellkasából egy beleszúrt bicska nyele állt ki. Megvizsgálva, a kés pengéje mely 10 cm hosszúságú volt, baloldalt a szegycsont mellett a negyedik bordaközben hatolt be. Nyilvánvaló volt, hogy a szívet ért sérülésről van szó. Rövid ideig várakoztunk, de nem vérzett, általános állapota kielégítő volt, a kést eltávolítottuk mellkasából, a sebet kapcsokkal egyesítettük, majd minél kevesebb mozgást végezve ágyba fektettük magunkba eltemetve (a kis kórházban nyílt mellkas mellett nem lehetett műtétet végezni, szállítása az útviszonyok és a hóvihar miatt más osztályra, lehetetlennek tűnt). Meglepetésünkre reggel az általános állapota kitűnő, nem tudjuk az ágyban tartani. Mellkas átvilágítás során derült ki, hogy teljes "situs inversus"-a van, a szív a jobb oldali mellkasfélben helyezkedik el.
Elhatározásomat fokozta, hogy évekkel ezelőtt egy ritka esetet operáltam. Közlésre volt érdemes. Hosszas munka után és jelentős anyagi ráfordítás mellett elkészült a cikk, viszont ritka esetről lévén szó irodalmi adatot az elmúlt 40 évre visszamenőleg nem találtam. A betegséget egy angol monográfia említi pár sorban, mindezt a cikkben leírtam. Valószínűleg nem olvasták el, mert hosszú idő múlva visszakaptam azzal a szerkesztői megjegyzéssel, hogyaz irodalmi hivatkozások hiánya miatt nem közölhetik (el sem olvasták csak formai kifogás). Sajnos azóta is keresem szerény közleményemhez az irodalmat, de máig sem találtam.
Mindezek az előzmények után született meg a gondolat, hogy gyűjteményes kötetet szerkesszek, mely nem elsősorban az irodalomra helyezi a hangsúlyt hanem a mondanivalóra és az eseményre. Felhívásomra igen sokan igennel válaszoltak, sokan segítettek, sokan közömbösek maradtak.
Ezúton szeretnék köszöntet mondani Dr. Berecz Ludwig Dieter belgyógyász kollégámnak, Dr. Lőrincz Csaba belgyógyász kollégámnak a kiváló fordításért, valamint Jakab Csaba főaszisztensnek az elgondolkoztató illusztrációért.
Remélem beleolvasva, minden orvos leszűrhet bizonyos kis következtetést, melyet nem célom kifejteni, de mi szerzők mindnyájan elégedettek leszünk, ha az olvasó betegének valamelyes haszna lesz szerény munkánk után.
Dr. Huszár Gyula
Vissza