Fülszöveg
Kozsdi Tamás szerkesztésében
A magyar történelem kutatás nem tekint vissza nagy múltra, mindössze kétszáz esztendőre. A 18. század végén jelennek meg az első - jezsuita és latin nyelvű - munkák a magyarok történelméről, melyet szerencsére felvált néhány magyar munka is (Csétsényi S. Ignác vagy épp Dugonics Andrástól). A 19. század elején legnagyobb hatású, de tárgyában szabadgondolkodású könyvtáros kutatója Horvát István volt, a magyar nagykönyvtár (Múzeumi könyvtár) első igazgatója.
A magyar történelem búvárlat igénye, szelleme a 19. században robbant be alaposabban a közéletbe és több tucat kiváló tudós született, elsősorban a dualizmus korában. Csakhogy ezen kutatók egy teljesen szűz, új tudományosság alapjait kezdték lerakni és az őstörténet ennek csupán egy szelete volt. Éppen ezért a magyarság őstörténetére vonatkozóan a krónikás hagyományból építkezett mindenki, kivéve az az újabb generáció, amelyik külföldi források ismereteit kezdték nemzeti nyelvünkre átültetni....
Tovább
Fülszöveg
Kozsdi Tamás szerkesztésében
A magyar történelem kutatás nem tekint vissza nagy múltra, mindössze kétszáz esztendőre. A 18. század végén jelennek meg az első - jezsuita és latin nyelvű - munkák a magyarok történelméről, melyet szerencsére felvált néhány magyar munka is (Csétsényi S. Ignác vagy épp Dugonics Andrástól). A 19. század elején legnagyobb hatású, de tárgyában szabadgondolkodású könyvtáros kutatója Horvát István volt, a magyar nagykönyvtár (Múzeumi könyvtár) első igazgatója.
A magyar történelem búvárlat igénye, szelleme a 19. században robbant be alaposabban a közéletbe és több tucat kiváló tudós született, elsősorban a dualizmus korában. Csakhogy ezen kutatók egy teljesen szűz, új tudományosság alapjait kezdték lerakni és az őstörténet ennek csupán egy szelete volt. Éppen ezért a magyarság őstörténetére vonatkozóan a krónikás hagyományból építkezett mindenki, kivéve az az újabb generáció, amelyik külföldi források ismereteit kezdték nemzeti nyelvünkre átültetni.
Látnunk kell, hogy egy őstörténeti válogatás kötet összeállításánál rendkívül szűkös keretből dolgozhatunk. Becsüljük meg amink van és amink megmaradt.
A kötetbe felvett művek:
dr. Szombathy Ignác: Kútfőtöredékek magyarok történelme jász korszakához (Kr. e. 112 - Kr. u. 378.) (1875)
dr. Cserép József: A magyarok őshazája és őstörténete (1933)
Fejér György: A kunok eredete (1850)
Fejér György: A kazárokról (1851)
Barna Ferdinánd: Ősvallásunk főistenei
(1881)
Fischer Károly Antal: A magyar őstörténetírás hanyatlása (1904)
Dankovszky Gergely: A magyar nemzet maradéki az ősi lakóhelyekben
(1826)
Ó-Gyallai Bese János: Tudósítások a Kaukasus mellékéről, mint a magyarok hajdani lakhelyéről (1-4. levél) (1829-30)
Galgóczy János: A kaukázusi népek őstörténetéhez (1901)
Horvát István: Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a nemzeti nyelv ügyében (1815)
Vissza