Ritka betegségek, diagnosztikai kihívások

Fülszöveg

Dr. Pfliegler György (Miskolc, 1949) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett 1975-ben. Az Élettani Intézetben kezdett dolgozni, majd 1980-tól a U. Belklinikán (jelenleg Belgyógyászati Intézet). A Ritka Betegségek Tanszék 2001-es alapítása óta annak vezetője.
Hosszabb tanulmányutat tett Belgiumban és Angliában. Tudományos fokozatait Leuvenben (MsC), illetve Debrecenben (PhD) szerezte, 1995-ben habilitált. Belgyógyász, hematológus és laboratóriumi szakképesítést szerzett. Évtizedek óta vesz részt graduális és posztgraduális egyetemi oktatásban, az angol nyelvű oktatás bevezetésében tevékeny szerepe volt.
Számos magyar és idegen nyelven írt tudományos közlemény, két szakkönyv, közel negyven könyvrészlet szerzője, illetve társszerzője, szakmai irányelvek szerkesztője. Nemzetközi és magyar tudományos társaságok tagja, a Magyar "Thrombosis és Haemostasis Társaságnak 5 éven át elnöke, a Ritka Betegségek Nemzeti Bizottság tagja, mely minőségben részt vett a Nemzeti Terv kidolgozásában. Nemzetközi és hazai elismerések, többek között a Pour la Médicine, a Pro Sanitate Díj kitüntetettje. Egyetemi mesterei mellett a legtöbbet Édesapjának köszönheti, aki évtizedeken át szülővárosa legelismertebb diagnosztái közé tartozott.
Dr. Garzuly Ferenc (Pozsony, 1937) a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett 1962-ben. A szombathelyi Markusovszky kórházban, a Patológiai Osztályon kezdett dolgozni, majd az Ideg-Elmegyógyászati Osztályon, később az abból alakult Neurológiai Osztályon folytatta, közel húsz évig annak vezetője volt. Tíz éve újból a patológusok munkatársa. A nyolcvanas évektől kezdődően a kórház neuropatológiai laboratóriumának vezetője is, főleg ehhez köthetők jelentős külföldi kapcsolatai. Tudományos minősítését 1991-ben szerezte, 2006-tól a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára. Tíz éve szervezi a kórház egészségügyi ellátásának fontos szakmai fórumát, a kazuisztikai konferenciákat. Egyik alapítója a 15 évvel ezelőtt létrejött Nyugat-Pannon Neurológiai Konzultációs Fórumnak, örökös tagja a Szombathelyen alakult Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaságnak. Felesége Geszler Mária keramikusművész. Előző könyvei: A transthyretinek világa (1998), „Fekete víz, örvénylő idő" (2006), Ismeretlen évszak (2008), Apám újságot olvas (2011), A diagnosztika labirintusában (2013).
Egy-egy betegség diagnosztizálása az orvost nehéz feladat elé állíthatja. A kihívás komoly, hiszen gyógyító tevékenysége elsősorban a helyes diagnózisra épül. Ennek tudatában kell arra törekednie, hogy az olyan, nehezen kórismézhető bajokat, mint amilyenek az úgynevezett „ritka betegségek" - amelyek összességükben valójában nem is ritkák -, felismerje. Ügyelnie kell azokra a helyzetekre is, amelyek a diagnosztizálást zavarhatják - várandósságban például a megszokott panaszok álruhájában jelentkezhet a betegség és elragadhatja a leendő anyát. A tájékozottság segíti a diagnosztikai tevékenységet, és jártassá is tesz nem hétköznapi betegségek orvosi megközelítésében. Ennek a munkának a támogatása az orvosoknak, orvostanhallgatóknak szánt könyv szerzőinek célja. Az ország keleti és nyugati részében, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumban, valamint a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban az utóbbi években diagnosztizált esetek kerülnek a könyvben klinikai és patológai nézőpontból bemutatásra, számos színes ábrával, a tájékozódást segítő magyarázó szövegekkel.
Vissza