Előszó
Az emberiség halhatatlan géniuszának, Leonardo da Vincinek immár klasszikus mondása - "mérd a mérhetőt, s a nem mérhetőt tedd mérhetővé" - nemcsak a tudományos életben követendő előírás. Fogalmazhatunk úgy, hogy mindazon terület igényli az objektív információn való tényfeltárást, ahol a teljesítménynövelés szándéka megfogalmazódik. Talán felesleges is bizonygatnunk, hogy az élsportban, teljesítménysportban mennyire rákényszerülünk arra, hogy munkánkat tényanyagra támaszkodva végezzük.
Röplabdázásban a mozgásos teljesítmények színvonalát döntően a mérkőzésen, ezenkívül pedig teszt- illetőleg motoros próbákban nyújtott eredményekkel minősítjük.
Tekintettel arra, hogy ugyan a játékszituációban tapasztalt megoldások minősége adja sportolónkról a szakmailag leginkább értékelendő képet, azonban az egyes játékos szomatikus és motoros kvalitásáról - objektív alapon - mégiscsak próba- és teszt-feladatok alapján tájékozódunk.
A felmérő eljárásokban /pontosabban az általuk képviselt teljesítményösszetevőkben/ tapasztalt eredmények legalább két szempontból informatívak:
- segítenek bennünket abban, hogy általunk a sportág rendszeres és magas szintű űzésére alkalmas tehetségeket kiválasszunk;
- a már rendszeres edzésfolyamatban lévők aktuális állapotáról , edzettségük pszichoszomatikus megnyilvánulásáról képet alkossunk.
A teljesítmény formálása szempontjából - összetevőként - a testalkati jellege, a kondicionális és koordinációs képességek, mint "potencialitások" jönnek számításba. A "realizálás" a sporttechnika végrehajtása nyomán történik, így tehát a hatásos, jó kivitelért a lehetőségeket biztosító előfeltételek és a szerveződést biztosító különböző funkciók egyaránt felelősek.
Mindezt a rövid elméleti áttekintést azért tartottuk elengedhetetlennek, hogy felidézzük: a sportolói mozgásos teljesítmény felmérésénél többnyire a testalkati jellegeket, motoros képességeket , valamint a technikai készséget kifejező eljárásokat egyaránt indokolt alkalmaznunk.
Vissza