Rigasz Hondromatidisz

Előszó

Két nemzeti kultúra vonzásában építi művészi pályáját Hondromatidisz Rigasz. Körülményei a nehéz utat szabtak meg számára. Görögországban született 1942-ben, majd 1948-ban Magyarországra került. E rövid idő is a történelmi és az emberi sorsfordulókkal volt tele. Csúcsra ért és befejeződött a második világháború. Görög földön előbb győzött a népi ellenállás, aztán a jobboldal kerekedett felül. Magyarország elvesztette lakosságának és területének harmadát, ugyanakkor megalapozta a többség hatalmán nyugvó társadalmat. Közben Hondromatidisz Rigasz nővére fegyverrel a kézben elesett, és fivére is meghalt. Keservesen jelképes, hogy idegenben, Magyarországon gyermekfővel kellett és lehetett új életet kezdenie. Kilencezer görög menekült osztozott ebben a kényszerben és lehetőségben. Ma már bizonyos, hogy Hondromatidisz Rigasz, az ember és a művész kivételes egyéniség. Úgy éli meg magyarságát, hogy görög gyökerű népi, családi, szellemi örökségét is folytatja benne, úgy alkot magyar szobrászként, hogy a görög és a magyar művészet rokon vonásait együtt igyekszik érvényesíteni. Hamar feltűnt azzal, hogy ötletesen díszíti környezetét, és ügyesen bánik a fémmel, a fával, az agyaggal. Művészeti középiskolába kerül, majd ötvösnek tanult. Katonaévei érlelték meg első válaszait az érzelmi, szellemi, erkölcsi hovatartozás kérdéseire, továbbá az elhatározást ezek kifejezésére. így a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára már céltudatosan jelentkezett. Mesterének Somogyi Józsefet vallja, kívüle még Laborcz Ferencet és Pátzay Pált. Választás nyilatkozik meg ebben is, elkötelezettség a realista gondolkodás, és a tárgyias ábrázolás mellett. Mikor, 1975-ben, Debrecenben telepedett le, az e tájról, keletről származó Medgyessy Ferenc korszakalkotó művészete volt rá erős hatással. De messzebbre is nyúlnak gyökerei, az ógörög művészet harmonikusan emberközpontú hagyatékáig. Hondromatidisz Rigasz megfogalmazandó élményei és szándékai egyúttal másfajta tartalmak másfajta megjelenítését is igényelték, igényelik. Ellentétek közepette ellentétekről kell beszélnie. Az embertelenséggel szembeszegülő emberséget, az összhangot megsebző szétszakítottságot is föl kell tárnia. Ezért merít mind gyakrabban a tágan értelmezett avantgárdból, a megalázottság, a fájdalom, a tiltakozás, a lázadás közvetlen és fölfokozott kifejezésének eszköztárából. Művészi vállalkozása épp az ellentétek összefogásában, a sokféleség sajátos vegyítésében áll. Különös, ám indokolt párhuzam kapcsolja ebben jeles elődjeihez és sorstársaihoz, Makrisz Agamemnonhoz és Papakrisztosz Andreaszhoz. Ők hárman, népes csoport tagjaiként, napjaink hazai szobrászaténak legtermészetesebben európai kötődésű ágához számíttatnak. Vissza