Rig-Véda

Előszó

Ez a könyv az utca emberének szól, nem tudósoknak. Az igaz tudósok a Rig-Védá-t szanszkrit eredetiben olvassák; a pályájukat most kezdő tudósok vagy a más területen kutatók más fordításokon küzdik át magukat, a tudományos folyóiratokból minden versről és minden egyes szóról külön kikeresik a cikkeket, szótárakban és szómutatókban mélyülnek el. Csakhogy annyi minden található a Rig-Védá-ban, ami nem csak a Védákkal foglalkozókat érdekelheti és izgathatja, szégyen lenne hagyni, hogy minden csupán egy kisszámú, exkluzív csoport kincse maradjon, melyet egy ősi és titokzatos nyelv bevehetetlen fala őriz. Számos jó oka van annak, hogy miért maradt rejtve annyi éven át: hosszúságából adódóan (1028 darab, átlagban 10 versből álló himnuszról van szó) a teljes fordítás kilátása csüggesztő; összetettsége miatt pedig a legkomolyabb fordításokat olvashatatlanná teszik a kritikai segédletek.
Ennek azonban nem muszáj így történnie. Az embernek nem kell az egész Rig-Védá-t elolvasnia, ha szépségét és bölcsességét élvezni akarja; mivel pedig a szöveg különálló, önmagukban is teljes himnuszok gyűjteménye, a válogatás nem okoz kárt az eredeti mű egységében. Továbbá félelmetes és tiszteletet parancsoló hírneve ellenére a Rig-Véda, némi segítséggel, meglepően közlékenynek bizonyul. A Véda-szakértők végeérhetetlen sorának óriásai (és törpéi) vállára állva megpróbáltam egy olyan fordítást készíteni, amely megbízható, ugyanakkor olvasható is. Való igaz, a könyv nem tudósoknak szól, ám tudósok segítségével készült, azon számos lelkiismeretes indiai (Jaska, Saunaka, Sáyana és néhány kevésbé ismert) és európai szövegmagyarázó munkáját véve alapul (kezdve Max Müllerrel), akik elemi szükségtől űzve próbáltak a mélyére hatolni e lenyűgöző műnek. Vissza