Riedl Frigyes középiskolai tanítása Vörösmarty Mihályról

Előszó

A MI HAZÁNK
Szivettépő fájdalom fogja el minden magyar ember lelkét, ha a Páris melletti Trianonban 1920 június 4-én ránk erőszakolt úgynevezett trianoni békére gondol. Itt osztozkodtak hazánk fölött a csehek, oláhok, szerbek és az osztrákok. Itt szaggatták szét a mi drága hazánkat, melyről oly szépen énekelte Vörösmarty
„Ez a föld, melyen annyiszor
Apáink vére folyt,
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt."
Itt mondották ki, hogy a 325.000 km2 nagyságú magyar államból csak 93.000 km2 maradhat meg nekünk. Itt vettek el hazánkból 29 vármegyét teljesen és 24-et részben, úgyhogy a 63 vármegyéből csak 10 vármegye maradt meg egészben. Itt szakítottak el tőlünk 13,000.000 állampolgárt, itt sorvadt le a lakosság 8,000.000-ra. Itt szakították el a hegyes vidéket az alföldtől. Itt vágták ketté folyóinkat.
Itt vesztek el történeti múlttal bíró városaink: Pozsony, Kassa, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely stb.
Itt vesztek el bükk- és tölgyerdőink, hatalmas fenyveseink, amelyek a tüzeléshez, építéshez és iparhoz szükséges fát adták. Itt vesztek el legjobb, legértékesebb bányáink. Itt vesztek el hegyvidéki gyógyfürdőink. Itt jutott koldusbotra gyáriparunk, melyet megfosztottak a nyersanyagtól, a fától, a gyapjútól, az érctől és a széntől. Itt tették tönkre a magyar szövő- és papíripart, hogy mennél több pénzt kelljen ruháért és papirosért külföldre küldeni. Vissza