Riedl Frigyes középiskolai tanítása Kazinczy Ferencről

Előszó

Részlet a könyvből:
Mindig emlékezetes marad életünkben az 1929. év május hava. Összejöttünk, kik 30 évvel ezelőtt érettségi vizsgálatot tettünk a budapesti belvárosi főreáliskolában. Örvendtünk egymás viszontlátásának. Régi emlékek elevenedtek fel lelkünkben, midőn az iskola falai között tartózkodtunk. Gyermekkorunk minden drága emléke ott járt közöttünk, mikor körüljártuk az intézetet. Különös érzések járták át lelkünket, midőn azokban a tantermekben jártunk, hol 8 éven át Riedl Frigyes tanított bennünket. Ki hitte volna egykoron, hogy a budapesti vízművek kitűnő műszaki igazgatója és egy kiváló tanár, kedves barátaim és még többen oly gyermekies örömmel látják viszont egykori iskolájukat. Vagy ki hitte volna egykoron, hogy érdemes műszaki férfiak fognak tréfálkozni gyermekkori ártatlan csínyjeikről. Midőn a padokba beültünk, szinte visszhangzottak Riedl egykori gyönyörű irodalmi tanításai. Úgy éreztük, hogy visszajött az ifjúkor összes tanáraink hangjaival. De azért éreztük, hogy úgy Riedl, mint a mi felejthetetlen francia nyelv tanárunk, Mendelik Alajos hiányzik. Ők már a budapesti kerepesi sírkert lakói. Elmentünk azonban ő hozzájuk is, hogy hálánkat s kegyeletünket sírjukra helyezett koszorúnkkal kifejezzük. Mindnyájan könnyeztünk, mikor egyik társunk, drága kedves barátom, ily megható szavakkal varázsolta elénk Mendelik Alajost, "a legjobb szívű tanárt."
A szívünk tele volt a hála minden érzésével akkor is, midőn Riedl sírjára tettük le az emlékezés virágait, egy babérkoszorút, "30 év után. Reáliskolai tanítványaid" felírással, mellyel a tanítványok igaz kegyelete zarándokolt el egykori tanárjukhoz. Vissza