Kulturtudomány és természettudomány

Előszó

FELADATUNK.

Hogy a szaktudományok két főcsoportra oszlanak és hogy a teológusokat és jogászokat, a történettudósokat és filológusokat éppúgy, mint a fizikusokat és vegyészeket, az anatómusokat és fiziológusokat, a biológusokat és geológusokat mind közös érdekek szálai fűzik össze : ezt manapság az egyes szaktudományokban kutatók is meg a filozófusok is egyaránt elismerik. Ámde,míg a természettudományok emberei sohasem lesznek kétségben az iránt, hogy mi néven nevezzék azt a köteléket, amely összetartja őket, addig a másik csoportnál, már legalább, ami az egyes szakokban kutatók véleményét illeti, nem találhatjuk meg egyhamar a közös tevékenységnek még valamilyen elnevezését sem. Egy ily általánosan használt és elfogadott' közös névnek a hiánya közelhozza azt a kérdést, vájjon nem felel-e meg neki egy pontosan meghatározott fogálomnak hiánya és ép ezért az itt következő fejtegetések célja az, hogy kifejtsem azt a fogalmat, amely a nem-természettudományi szaktudományok közös érdekeit, feladatait és módszereit meg tudja határozni és a természetbúvárokéival szemben el tudja határolni. Azt hiszem, hogy a kultúrtudomány szó legjobban jelöli meg ezt a fogalmat s ép ezért felvetjük azt a kérdést, mi a kultúrtudomány és milyen viszonyban áll az a természetvizsgálattal?
Ám mielőtt e kérdésre megfelelnénk, néhány megjegyzést kell előre bocsátanunk arra vonatkozólag, hogy mi lehet az egyedüli értelme az ily kísérletnek. Itt a logika, szorosabban véve a tudománytan vagy a módszertan egy részéről van szó s ép ezért az egyes természettudományi és kultúrtudományi szakmák különös tartalmával itt nincsen dolgunk. Az egyedül csak a szakbeli kutatás embereire tartozik... Vissza