Előszó
Részlet a könyvből:
EGY ÉLET TÁVLATA
1589-ben parfőmözött kutyái között meghalt a francia trón utolsó Valois-ja: III. Henrik, aki méltán viselhetett volna szoknyát, s akit joggal gúnyoltak „roi de femme"-nak, asszonykirálynak.
Trónját - noha csak huszonkettedik fokban volt rokona - Bourbon Antal és Jeanne D'Albert fia, a navarrai fenség örökölte, akitől teljesen távol állt az az elpuhultság, mely az utolsó Valois-házbeli királyból minden életerőt kioltott.
IV. Henrikkel szállt trónra a Bourbon-liliom.
Vastag érzéki ajkaival, erőteljes uborkaorrával, gúnyostüzű szemeivel: tetőtől talpig katonakirály volt, aki szinte a bölcsőjéből szállott a lóra, aki élete végéig mintegy 200 csatában vett részt, nevetve utánafütyült az ágyúgolyóknak, tréfát űzött a halálból, aki joggal mondhatta magáról: „Én a bátrak királya vagyok!"
IV. Henrik tudott minden nyelven beszélni, ha a helyzet kívánta: volt király, gróf, nemes, polgár vagy paraszt.
Ha táborban élt, nem ágyban aludt, hanem a puszta földön, éppúgy, mint katonái, akiket keresztnevükön és gúnynevükön szólítgatott és akik imádták.
Szerette a borsos katonatréfákat, az ő szabadszájú beszédét is vaskos kiszólások fűszerezték.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal