Előszó
Nehéz kortársról, ma is élő, alkotó építészről és műveiről írni; fokozottan nehéz ez akkor, ha a szerzőt személyes Ismeretség, sőt barátság fűzi a könyv alanyához. A szerzőt ez a konstelláció a...
Tovább
Előszó
Nehéz kortársról, ma is élő, alkotó építészről és műveiről írni; fokozottan nehéz ez akkor, ha a szerzőt személyes Ismeretség, sőt barátság fűzi a könyv alanyához. A szerzőt ez a konstelláció a szubjektivitásig hajthatja. Nem is tagadom, hogy szubjektivitástól áthatva írtam ezt a könyvet. Remélem azonban, hogy ez nem a megismerés kárára, hanem éppen ellenkezőleg, előnyére válik majd; közvetlen közelségbe hozza az építészt és az embert» aki Richárd J. Neutra esetében annyira egy és ugyanaz a személy.
Neutra igazi megértése néhány alapvető dolog világos felismerésén múlik. Elsősorban fel kell ismerni: annak ellenére, hogy a szakirodalom, az építész- és laikus társadalom - bizonyos mértékig indokoltan - az egyedi családi lakóházak tervezésének mestereként tartja őt nyilván, építészete szociális jelentőségű.
Neutrának kezdettől fogva sikerült néhány ideális megbízó érdeklődését felkeltenie, ami még ennél is több, őket szociális jelentőségű, haladó építészeti eszmék lelkes befogadására rábírni. Minden individuális teljesítményét határozott közös irány jellemzi, amely közhasznúságra utal, a „fogyasztó" közönség és az egész népesség életének javára, óvodái, iskolái, klinikai várói, szélesebb néprétegek számára tervezett lakóegységei nyilvánvaló hasznát látják az építész tapasztalatainak, amelyekre az embereket szemtől szembe - emberi szimpátiával - diagnosztizálva és kiszolgálva tett szert. Egész szótára - amely több mint fél évszázadon át konzisztens maradt - a pszichoszomatikus (görög szóösszetétel: lelki-testi), biológiai, organikus követelményeken alapszik, amelyek a valóságban sokkal lassabban változnak, mint a műszaki tényezők és a formalisztikus divat.
A másik vonás, amit Neutra építészetében fel kell ismerni: régión felüli jellege, önmagát Illusztrálja ez a tétel, ha csak felsoroljuk azokat a földrajzi helyeket, ahol tervezett és épített: a sivatagban, alpesi tájakon, tropikus éghajlat alatt, Nyugat-Európában, a Földközi-tenger partjain, a Brahmaputra völgyében, Laboréban és még sok, egymástól földrajzilag, éghajlatban oly gyökeresen különböző tájon. E különböző helyeken és viszonyok között felépült épületei bizonyos értelemben mind hasonlítanak egymáshoz. Magukon viselik az építész stílusjegyeit, de helyi klimatikus adottságok és - többnyire ezekkel összefüggő - építészeti hagyományok következtében mégis változatos megjelenésűek. az épületek tartalma egységes szemlélet szerint kialakított és használói szerint differenciált...
Vissza