Az utolsó ellenség

Előszó

1940 szeptember harmadika. Borús égbolt, sötét homályos nap. Könnyű szél fodrozta a széles folyamtorkolat tükrét. A hornchurchi repülőtér, tizenkét mérföldnyire Londontól keletre, sápadt világosságban húzódott meg a szokásos, sárga, reggeli ködben. A repülőtér szélén a Spitfire gépeknek csak a körvonala látszott. Zordon és komor látvány volt. Hébe-hóba kidugta a fejét egy záróléggömb a ködpászták közül, mint egy áldozatra leselkedő őskori szörny, aztán ismét fáradtan visszahanyatlott. Nyolc óra tájban jöttünk ki a kemény, kátrányozott talajú repülőtérre. Az éjszaka folyamán az elosztóhelyről a hangárokhoz vontatták a gépeket. A szerszámok, az üzemanyag és a többi felszerelés a repülőtér másik végén maradt. Határozottan kényelmetlenül éreztem magam. Nemrégen bombatámadás ért s a gépem új tetőt kapott a vezetőülés fölé. És ez a szerencsétlen tető most megszorult, nem lehetett kinyitni, valahol megakadt a futósínben. Attól tartottam, hogy szerelők és megfelelő műszerek nélkül egyáltalán nem lehet megjavítani.
Pedig ha a tetőt nem tudom nyitni-zárni, akkor adott esetben, amikor minden pillanat drága, nem tudok majd kiugrani a gépből... De csoda történt: „George bácsi", Denholm rajparancsnok valahonnan előteremtett három embert, egy hatalmas reszelőt és kellő mennyiségű kenő olajat. A szerelő-altiszttel lázas sietséggel nekiláttunk a munkának. Felváltva reszeltünk, míg végre megmozdult a tető. Vissza

Fülszöveg

Egyetlen mondatba belefér a szerző életrajza: oxfordi diák beáll a Royal Air Forceba, megsebesül, könyvet ír, újra felszáll Spitfire gépén, - hősi halált hal.
Richard Hillary beszámol utazásairól, az egyetemi életről, az oxfordi evezősökről, budapesti kirándulásáról, a „müncheni esernyő" korszakának Európájáról. Arcéleket vet papírra, fiatal angolokat, akik a polgári életből verődnek össze a királyi légierők nagy családjába. Repülni tanulnak és közben az emberi szellem világának legsúlyosabb kérdéseivel vívódnak: mit hoz a jövő, milyen lesz a túlélők országa?
Nem háborús riportregény, nem hadinapló. A világsajtó már kimondta erről a könyvről az Ítéletet: egy hatalmas korszaknak állított emléket az író, aki a legnagyobb angolok közé emelkedhetett volna, ha 1945 január 7-én is visszatért volna gépe a német ellenség országából.
Megrázó könyv. Szerelem és barátság, légiharc és ejtőernyős menekülés, plasztikai műtétek kálváriája, az angliai légicsata, London bombázása, a szigetország társadalmi és szociális problémái - egyedülálló olvasmány, ritka olvasói élmény...



Vissza