Riccardo Acuto

Előszó

Részlet a könyvből:

A Medici-palotában.

Az 1464. év egyik juniusi délutánján kinyílott egy pillanatra a firenzei Santa Trinitá-templomhoz tartozó kolostor kapuja és azon egy fiatal ember lépett ki a szük Via Parione-be s jobbra fordulva a Piazza S. Trinitá felé tartott. Egy ideig a S. Trinitá-templomot nézte, majd az ettől szemben fekvő Palazzo Spinit, amely inkább várnak látszott, semmint palotának; azután ismét lassú léptekkel a meredeken emelkedő Ponté S. Trinitá első oszlopáig ment, hol újra megállott. Meglátszott rajta, hogy semmiféle dolga nincsen és hogy csak azért jött ki a kolostorból, hogy kissé sétálgasson és talán délelőtti munkája után pihenéssel töltse el az idejét. Kalapját a hid párkányfalára téve maga is felült oda, bal lábát felhúzva, jobb lábát pedig lelógatva.
Igy nézte gondtalanul hol a sekély viz folyását az Arno medrében, hol pedig a folyó túlsó partján, az Oltrarno sürü háztömkelegét. Nem is vette észre, hogy időközben figyelme tárgya lett egy kis csapatnak, mely a hídfőnél összegyűlt. A csapat hat-hét suhancból állott, kiknek soha semmi dolguk nincsen, a kik nyomban megjelennek ott, ahol valami látnivaló van, meg ott is, ahol nincs. Most is a Palazzo Spini felé vezető utcákon egyenkint szállingóztak ide a hidfőre. Mikor észrevették a fiatal embert a hidon, rögtön tanakodni kezdtek: sajátságos alak, bizonyára idegen, mert a párkányfalon fekvő kalapján nagy gémtollat lenget a szellő, meg öltözete is oly különös, cifrább és melegebb, mint amilyet Firenzében és ily fülledt időben viselni szoktak. Most azonban felmerül a kényes kérdés, hogyan kezdjenek ki vele: támadólag, pénzt kérve, barátilag jóakaratúan vagy szolgálatukat felajánlva-e? Eközben a Piazza S. Trinitá felől fújva, lihegve futott a hidra egy kövér ministránsfiu egyházi öltözetben és lélekszakadva jelentette a hidon ülő fiatal embernek... Vissza