Előszó
Ezt a könyvet a szerző a második világháború utolsó éveiben írta. Azt szerette volna, hogy már akkor az ifjúság olvasmányai közé kerüljön és nevelőleg hasson, proletárszolidaritásra serkentse s a...
Tovább
Előszó
Ezt a könyvet a szerző a második világháború utolsó éveiben írta. Azt szerette volna, hogy már akkor az ifjúság olvasmányai közé kerüljön és nevelőleg hasson, proletárszolidaritásra serkentse s a Horthy-rendszer bűnös háborúját meggyűlöltesse. A szigorú cenzúra miatt azonban mondanivalóját sok tekintetben csak sejtésekkel próbálta kifejezni. Kiadásra azonban így sem került sor. Az első kiadás csak 1946-ban, a felszabadulás után jelent meg Budapesten. Második kiadása már Kolozsvárott történt 1947-ben. A szerző már akkor szerette volna a könyvet átjavítani s hőseinek történetét a felszabadulásig fejleszteni. De akkor nem jutott hozzá. Most a harmadik kiadás erre alkalmat adott. A szerző a homályos s bizonyos félreértésekre is okot adható sejtéseket világos szókimondással helyettesített, a befejező részt pedig egy fejezetnyi bővítéssel teljesebbé tette.
Ezt a javított és bővített kiadást tekinti hitelesnek s az érettebb ifjúság számára is ajánlatosnak.
Vissza
Fülszöveg
A könyv olvasása közben szinte úgy érezzük, hogy az író könnyes szemmel mosolyogva, megértő, átfogó szeretettel vezet végig bennünket a regény mindvégig megkapóan izgalmas, mély emberséget sugárzó cselekményén.
A regény szereplői - fiatalok és felnőttek egyaránt -r égi ismerőseink: mintha valahol már láttuk volna őket, mintha már találkoztunk volna velük. Ennek ellenére valahogy mégis meglepőek, érdekesek - a szerző írásművészete ilyenekké varázsolja őket elénk. Mind élő emberek, hitelesek, és a könyv olvasása közben feledhetetlenül emlékezetünkbe vésődnek. Hogy csak néhányat ragadjunk ki a sok közül: Réz bácsit, a hitében megingathatatlan, nagyszerű kommunista munkást; a fiatalok közül Réz Mihályt, Kádár Lacit, Kerekes Sárikát, Kiss Amáliát... és a felsorolásnál ne feledkezzünk meg a hű kutyáról, Ripacsról sem, aki életét áldozza az üzérek elleni harcban.
A külvárosi utcák nincstelen fiataljai között proletár szolidaritás fejlődött ki. a cselekményre mindvégig rányomta bélyegét a...
Tovább
Fülszöveg
A könyv olvasása közben szinte úgy érezzük, hogy az író könnyes szemmel mosolyogva, megértő, átfogó szeretettel vezet végig bennünket a regény mindvégig megkapóan izgalmas, mély emberséget sugárzó cselekményén.
A regény szereplői - fiatalok és felnőttek egyaránt -r égi ismerőseink: mintha valahol már láttuk volna őket, mintha már találkoztunk volna velük. Ennek ellenére valahogy mégis meglepőek, érdekesek - a szerző írásművészete ilyenekké varázsolja őket elénk. Mind élő emberek, hitelesek, és a könyv olvasása közben feledhetetlenül emlékezetünkbe vésődnek. Hogy csak néhányat ragadjunk ki a sok közül: Réz bácsit, a hitében megingathatatlan, nagyszerű kommunista munkást; a fiatalok közül Réz Mihályt, Kádár Lacit, Kerekes Sárikát, Kiss Amáliát... és a felsorolásnál ne feledkezzünk meg a hű kutyáról, Ripacsról sem, aki életét áldozza az üzérek elleni harcban.
A külvárosi utcák nincstelen fiataljai között proletár szolidaritás fejlődött ki. a cselekményre mindvégig rányomta bélyegét a bűnös, gyűlöletes háború. Mindennek feloldása: a felszabadulás és az ezt követő remény, hogy az elmúlt idők - az embertelen fasizmus borzalmai - soha többé vissza nem térnek. A fiatalok is munkájukkal igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy a háború okozta sebek behegedjenek.
Anélkül, hogy összehasonlítási kísérletekbe bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy a világirodalom legnépszerűbb könyvei közé tartoznak éppen azok a művek, amelyeket az ifjúságnak írtak ugyan, de a felnőtteknek is kedvenc olvasmányaivá váltak, úgy véljük, nem túlzás, hogyha azt állítjuk, hogy a "Réz Mihályék kóstolója" is ilyen könyv.
Vissza