Vágy 1999-2003

Előszó

1999 októberében arról adott hírt a Dunántúli Napló, hogy a Pécsi Napok zárórendezvényének éjjelén eltűnt a Kortárs Magyar Fotográfia '99 tárlat három köztéren kiállított műalkotása. Valamennyi nagyméretű print Bakos Gábor, Lakner Antal és Weber Imre közös munkájaként jelzett Vágy képek sorozathoz tartozott. „Legyen egy nagyon szép ruhám,... vagy arany, vagy ezüst, vagy valamilyen földig érő,... és van három lovam,... egy barna, egy szürke és egy fekete,... a palotám egy rét közepén lenne." Az ellopott képek közt volt Hajdú Molnár Róza tanuló fenti sorait megelevenítő kép is, zöldellő rét közepén álló fehér ruhás kislánnyal, mögötte tornyos kastéllyal és a háttérben egy barna, egy szürke és egy fekete lóval. Hajdú Molnár Róza hibátlan Árkádiája vélhetően elbűvölte az elszánt „műgyűjtőt", aki vitatható módon ugyan, de kisajátította a közszemlére tett vágyakat, visszaterelve a privát szférába azt, ami eleve is onnan eredt. Kriminális gesztusa - azon túlmenően, hogy hízelgő felértékelését jelezte a kortárs művészetnek közönség és művészet rég óhajtott összhangjával is biztatott, hiszen mindennél jobban bizonyította a Vágy képeknek a nézőre gyakorolt intenzív hatását. Annál is inkább így van ez, minthogy az anonim gyűjtőt gyaníthatóan nem vagy nem elsősorban a művek „kincsértéke" sarkallta tettére, hanem a látványnak az azonosulás biztató ígéretét hordozó meggyőző képi megjelenítése babonázta meg. Vissza