Előszó
Előadás-sorozatunknak ebben a félévben ezt a címet adtuk: „Hitünk titkai. Teológia - Luther nyomán - mindenkinek." A teológiát a hitről való gondolkodásnak tekintjük, tehát azt mondjuk, hogy a teológia elsősorban nem szakma (persze bizonyos mértékben az is), még kevésbé egy elit társaság tudománya, hanem habitus, végső soron minden hívő ember teológusnak tekinthető. Az egyes hívőn múlik, hogy értelmével mennyire védekezik a sokszor észrevétlenül jelentkező kísértés ellen, hogy hitében elkényelmesedjen, elpuhuljon, könnyedén, sokszor felelőtlenül csak régi paneleket recitáljon, kitéve így magát annak a veszélynek, hogy mondanivalója a világ számára hiteltelenné és erőtlenné váljék, hogy aztán éppen evilági szenvedélyek által próbálja meg felerősíteni azt.
A teológusi lét, a teológusi egzisztencia mindenek előtt habitus, magatartásmód. Istent nemcsak teljes szívünkkel, lelkünkkel, hanem elménkkel is szeretnünk kell. A teológia az egész egyház tudománya. A reformáció a 16. században azért győzhetett, mert hitünk tanítását, a teológiát káték formájában kivitte a néphez. Hitünk alapvető kérdéseiről tehát beszélnünk kell. Kell tudnunk kérdezni, kell tudnunk válaszolni, s kell tudnunk még jobb kérdéseket feltenni, feltéve persze, hogy kérdéseinket nem a paradicsomi kígyó „Valóban ezt mondta?" cinizmusa motiválja, hanem az a vágy, hogy Isten országának igazságát még jobban megismerhessünk, s annak titkát még nagyobb odaadással szemlélhessük.
Ezzel el is érkeztünk sorozatunk címéhez: hitünk titkai. A katolikus liturgiában hallhatjuk ezt a kifejezést: „íme, hitünk szent titka". Mi Bibliát szerető és olvasó protestánsok jól tudjuk, hogy a „titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainké mindörökké" (5Móz 29,29). Szeretjük azt a fényt és világosságot, amit a Szentírásból kapunk, de gyakran elfeledkezünk arról, pedig maga a Szentírás tárja fel számunkra, hogy hitünk legnagyobb kérdései titkok maradnak. A felvilágosodás nyomán mi a racionalizmus gyermekei is vagyunk, s ezért hajlamosak vagyunk mindent értelmünkkel megmagyarázni, s nem tiszteljük eléggé hitünk titkait, amelyek előtt csak levetett saruval jelenhetünk meg, itt minden emberi okoskodásnak, beszédnek el kell hallgatnia.
Sorozatunk előadói arról fognak majd beszélni, hogy Isten rejtőzködő és kinyilatkoztató lénye, a testté létel, a kereszthalál, a feltámadás és az új élet, a kereszt formájú egyház s a végidő egyaránt misztérium. Mindezek hitünk titkai. Ám ahhoz, hogy e titkokhoz eljussunk, kérdeznünk, beszélnünk, „teologizálnunk" kell.
Vissza