Rettenetes Vlagyimir (dedikált példány)

Fülszöveg

„Szebenics kinyitotta a hátsó ajtót az asszony előtt, Wendauer pedig azt motyogta nagy zavarában:
- Jó estét, öööö... grófnő elvtársnő. Mire az asszony ragyogó, okos, barna szeme megvillant, kirúzsozott ajka pedig olyan gúnyos félmosolyra húzódott, amitől nem csupán Wendauer, de még Szebenics is elvörösödött.
- Jó estét, elvtárs urak - mondta a grófnő alig érzékelhető derültséggel a hangjában, s helyet foglalt hátul.
Szebenics becsapta az ajtót, s azt sziszegte oda Wendauernek:
- Maga ökör. Wendauer azonban nem bánta, hogy ő Szebenicsnek egy ökör, azt bánta egyedül, hogy ő egy ápolatlan, mosdatlan és büdös paraszt egy ilyen asszony mellett. Majd sóhajtozva beült a volán mögé, indított, sebességbe kapcsolt, és akkor érezte magát újra igazi férfinak, amikor gázt adott."

„- Megjött a Boka, itt van a Boka! - hallatszott mindenfelől az örömittas hang. A két Pásztor kísérte, akik megpróbálták arrébb taszigálni a tömeget, de Boka leintette a testőreit. Fáradtan ugyan, de mosolyogva fogott kezet az őt ünneplőkkel. Borostás volt, s a szeme alatt mély, sárgás árkok húzódtak.
Azért jött, hogy a székházat ért ostrom nyomait megnézze, de amikor a fákon lógó holttesteket meglátta, feléjük fordult a figyelme. Megállt előttük, mire egy férfi leemelte a halottak arcáról a zsebkendőket.
Boka tekintete elfelhősödött. Hosszan nézte a két hullát, végül azt mondta:
- Ismertem őket! Hazaárulók...
E szavakra a tömeg zajosan ünnepelte a forradalom vezérét.
Boka továbbindult a székház bejárata felé, miközben az idősebb Pásztor előtte haladt, hogy utat törjön neki, a fiatalabbik pedig a hátát védte, s kíméletlenül félrelökdöste a mámoros híveket.
Szebenics és Wendauer magára maradt."

Ismerős nevek? Kik ők? A Pál utcai fiúk, akik megérik az ötvenes éveket? Harcolnak az ötvenhatos forradalomban, az örök-grundon? És mi történik velük, a vörösingesekkel?
Nos, Kácsor Zsolt regénye nemcsak ezekre a kérdésekre ad választ, hanem - szerencsére - több is ennél: letehetetlen olvasmány. Vissza