Rettegő türelem

Előszó

Részlet:
" - Türelmes félelem? Türelmes rettegés? Rettegés és türelem? Rettegő türelem?
- Úgy érzem, az utóbbi a legtalálóbb mostani magamra.
- Nem takargatom, Keresztúry Dezső Égő türelem verseskötete is segítette döntésemet. Igen, a címe különösen. No, meg a költő féltőn óvó intése:
„ egymásra vigyázunk, hogyha magunkon őrködünk,"
most nekünk is szól. Nekünk is, kik itthon maradtunk égő türelemmel, de rettegve, hiszen nehéz beletanulni a haláltól való félelembe. Bizakodunk is, hiszen akkor 1944 őszén, a batinai csata után türelmesen viselték szüleink a megaláztatásokat. így látom ma, amit akkor tizenévesen tapasztaltam.
Akkor néhány hónap után befejeződtek a megpróbáltatások. Hittem, most is így lesz! Csalódtam, csalódtunk.
Sora van annak, miként ismerkedtem meg Keresztúry Dezső költeményeivel. Valamikor a hetvenes években Laskón járt a Sinkovits művészházaspár, hogy az estjük akkor nekem katartikus élményt adjon; a Mózes monológ is! Keresztúry versei is! Aztán az egyik laskói kocsma különszobájában a beszélgetés! Ott beszélt nekem vacsora közben Gombos Kati színművésznő Keresztúry Dezső költeményeiről olyan szeretettel, hogy nemsokára megvásároltam Pécsett első Keresztúry kötetemet.
Most, hogy a költő hozzásegített mondandóm címéhez, vállalkozom, krónikása leszek elfogyó népemnek. Annál is inkább teszem ezt, lám, fülembe cseng egy néhai kopácsi halász intése:
- Mindönt meg kell írni, hogy maradjon emléközet!
Utódainknak kell ez írás, mi úgysem feledhetjük életünk múltáig az elmúlt hónapokat. Vagy éveket?
Mi nehezebb? Otthon ülni, rettegni, remélni - türelmesen - vagy addig ismeretlenben várni a hazatérés napját - türelmetlenül? Vissza