Retroterek, retroparkok

Előszó

A magyar kertépítészet történetének legújabb kori, az 1950-es évek elejétől 1989-ig, a rendszerváltásig terjedő időszaka még feldolgozatlan. A vizsgált korszak kertépítészetéről nem jelent meg eddig átfogó elemzés, így egy adott, ebből a korszakból származó kertépítészeti alkotás értékének megítélésében elsősorban „megérzéseinkre" támaszkodhatunk.
A vizsgált időszakban kialakított szabadterek, zöldfelületek átépítése folyamatban van, így szinte naponta tűnnek el e korszak sikeres vagy kevésbé sikeres alkotásai közterületeinkről. Elképzelhető, hogy egyes, a korszak emblematikus alkotásainak tekinthető szabadtereket célszerű lenne megőriznie az utókornak, még akkor is, ha a korszak tervezési stílusa manapság nem kimondottan „divatos". Egy város szabadtereinek rendszerét ugyanis értékesebbé teszik a különböző kertépítészeti korszakokból származó, jó minőségben fenntartott kertek, parkok, jelezve a kontinuitást, a különböző stílusok együttélését. Erre sok értékes példát láthatunk elsősorban Németország nyugati részén, ill. Svájcban, ahol a 60-80 évvel ezelőtt tervezett szabadterek az eredeti koncepciónak megfelelően rendkívül jól fenntartott állapotban láthatók, látogathatók. A lakosság, a használók sokszor érzelmileg is kötődnek ezekhez az alkotásokhoz. A budapesti XI. kerületi Diószegi úti játszótér görgős csúszdáját a mai kisgyermekes anyák, vagyis a 70-es évek „csúszdahasználói" úgyszólván „műemlékké nyilváníttatták", és nem engedték elbontani. A margitszigeti „virágoskert" átformálására tett szakmai törekvés szintén a lakosság ellenállását váltotta ki.
Ezek a parkok, ill. közterek, bár növényállományuk és használati értékük jelentős, elhanyagoltságuk miatt látszólag nem képviselnek számottevő kert- és szabadtérépítészeti értéket talán még a szakmai köztudatban sem. A 60-as és 70-es évek kertépítészeti alkotásai nem védettek, a műemlékvédelem és települési értékvédelem nem foglalkozik velük. Kerttervező kollégáink a városrehabilitációs fejlesztések során találkoznak átépítésre ítélt zöldfelületekkel, terekkel, s így nekik kell megítélni, hogy az adott alkotás elbontandó, elbontható, vagy - a mai divattól és korszellemtől függetlenül - olyan értéket képvisel, ami megőrzésre érdemes. Az ebben a korszakban létrehozott épületek és szabadtérépítészeti alkotások épített környezetünk meghatározó elemei, és vizuális kultúránkat alapvetően befolyásolják. A könyv célja, hogy segítséget nyújtson a szakma mai művelőinek és a téma iránt érdeklődőknek a fent említett időszak kerttörténeti stílusainak, sajátosságainak megismeréséhez. A korszak alapos ismerete megkönnyíti a mai trendek, divatok jobb megértését is, hiszen a ma tervező generáció jelentős része ebben az időszakban volt kisgyerek, így vizuális kultúráját ez az időszak döntő módon befolyásolta. Minthogy a témában ez a mű úttörő jellegű, nem törekedhet arra, hogy átfogó, minden részletre kiterjedő képet adjon a múlt század második felének magyarországi szabadtérépítészetéről, amelyre az alcímben is utaltam. Reményeim szerint ezt a könyvet még több hasonló alkotás fogja követni, amelyek mind mélyebbre és mélyebbre ásnak a témában, elősegítve, hogy lassan körvonalazódjék e korszak kertépítészetének pontos arculata és valódi értékei. Vissza