Örömet hozzak, hol gond tanyázik

Előszó

Előszó
Hazafelé tartottunk püspök atyával a vonaton, amikor a szakadó esőben - váciak jól ismerik a kifejezést - elromlott a vasúti biztosító berendezés, és emiatt félúton vesztegelni kényszerültünk. Pár perc elteltével már szinte mindenki morgott, fészkelődött, hazatelefonált, hogy késni fog. Egy valaki maradt ugyanolyan nyugodt és derűs, mint előtte. „Milyen jó, hogy van teteje a vonatnak, így legalább nem ázunk meg!" Beer Miklós bosszankodása kimerült ennyiben.
Minden folytatásnak van kockázata - igyekeztek többen is figyelmeztetni. Hogy mennyi film okozott már csalódást a második résszel. A fenti kis történet azonban - ahogy a rengeteg kedvező visszajelzés is - csak megerősített, hogy a Szeressek ott, ahol gyűlölnek című könyvet folytatni nem kockázat, hanem ajándék.
„Válaszokat kaptam az évek óta foglalkoztató kérdésekre." „Megszűnt bennem a kétség, leesett a kő a szívemről." „Óriási szükség van egy ilyen tisztán és világosan fogalmazó lelki vezetőre. Egy megújulni akaró, az embereket értő egyházra."
Rengeteg helyről hallottuk vissza, milyen örömmel és nyitottsággal olvasták Beer Miklós gondolatait az interjúkötet első részében. Még püspök atya is bevallotta, nem számított ilyen szeretetteljes fogadtatásra. És persze mindig megköszönte a megerősítést. A felvetésre, hogy tovább kérdezném őt, igenlő mosollyal válaszolt.
A könyvbemutatóknak köszönhetően a korábbinál is több időt tölthettünk együtt, így még több élményét volt alkalma elmesélni. Esztergom felé autózva például azt Vissza