A szív Vietnamért dobog...

Előszó

"Halk vízcsobogás távoli dalként száll.
Ősi fákat ezüstöz be halvány holdsugár,
dús virányt becéz gyöngéden játszi szél.
Az éber szív nem pihen - éjjel sem nyugodt,
nem jön álom rá, Vietnamért dobog..."
(Fordította: Jobbágy Károly)
Az idézett ötsoros versszakot Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke írta, amikor harcba hívta honfitársait a függetlenség kivívásáért.
Ám e költemény zengő sorai sem tudják teljesen visszaadni Vietnam szépségét, sajátos varázsát. A 330 ezer négyzetkilométernyi, 31 millió lakosú ország (17 millióan élnek Északon, 14 millióan Délen) keskeny sávként húzódik az Indokínai-félszigeten, az Annami-hegység gerince és a Dél-kínai-tenger között. Csipkésen fodrozott partvidéke jó 1600 kilométer hosszú. Hegyeit, völgyeit, síkságait gyakran öntözi a trópusi eső, termőföldjein évente háromszor aratnak rizst, a bambusz naponta 15-20 centimétert növekszik. A rizsföldeken bivaly és púpos zebu húzza az igát, elefánt emeli a dzsungelek fáit, tigris lopakodik a sűrűben.
Vietnamot szorgalmas, munkaszerető nép lakja. Mai lakosai öt évezreddel ezelőtt húzódtak délre, tartották meg honfoglalásukat. Vietnam szó szerinti jelentése a déli vietek állama, vagyis: Dél országa.
Vietnam története - a függetlenségi harcok története. Az ősi legenda szerint, ha veszély fenyegeti az országot, a Hanoi közepén elterülő Kis-tóból előmászik lakója, az öreg teknősbéka, és átadja a csodatevő kardot, hogy lecsapjanak vele az idegen hódítókra. Vissza