Egyetemisták 1956-ról

Előszó

Jó érzés volt, de egy kicsit szégyenkeznem is kellett, amikor végigolvastam az egyetemistáknak a Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány pályázatára beérkezett írásait, a csaknem harminc dolgozatot Jó érzés volt, meri 0 fiatalok bebizonyították: értik 1956 lényegét Meglehet, ez egy nagyon egyszerűsítettnek, sommásnak, talán túlságos optimistának tűnő minősítés, hiszen - mi is a lényege az október 23-ával indult eseménysornak? Tudjuk-e mi, az egyetemistákhoz képest úgy kétszer annyi évvel a hátunk mögött, hogy mi, miért történt akkor, hogy lehetett volna esetleg másképp is, és főleg hogy mi lett, mi maradt belőle? A szégyenkezés oka tulajdonképpen ugyanez: milyen könnyen jelentjük ki olykor, hogy a fiatalok, így általánosságban milyenek Hogy megasztárokat majmolnak, gusztustalan tévé-show-kba kívánkoznak, gagyi zenékre csápolnak, kábítószereznek, durvák, erőszakosak az utcán, az iskolában, nem becsülik meg a valódi értékeket - és akkor itt van egy ilyen pályázat Beérkeznek a dolgozatok, amelyekből kiderül hogy értékes gondolatok vannak, valódi érzések, hiteles emlékek, és ország is van, Magyarország, amelynek tehetséges fiataljai vannak. A tehetség pedig ezúttal abban nyilvánult meg, hogy kiderült: az írások beküldői igenis meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, a tényeket a hazugságoktól, a gyilkosokat az áldozatoktól, a hősöket a hazaárulóktól ? És ez nagyon fontos. Talán az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még tanúkat találhatunk Amikor még élnek, amikor még megszólaltathatók olyan emberek, akik tudják, hogy mi volt, hogy volt. Sajnos, sokan már nem szólhatnak, mert örökre elnémította őket a gyilkos hatalom, vagy mert nem volt idejük kivárni a direkt kommunista uralom végét. A fiatal pályázók azonban felkutatták a szemtanúkat, az áldozatok hozzátartozóit, levéltárakban keresgéltek, átnéztek otthoni iratokat, emlékeket bányásztak elő - és mindezt megtetézték ifjonti lelkesedéssel, szókimondással, borotvaéles következtetésekkel A beérkezett pályamunkák természetesen nem voltak egyforma színvonalúak: akadtak közöttük kiérleltebbek és kevésbé megalapozottak, lendületesebbek és tétovázóbbak - a szándék és a hevület azonban mindegyikben, kivétel nélkül tisztességes és kristálytiszta volt. Műfaji sokféleség is jellemezte az írásokat - emiatt a bíráló bizottságban (tagjai: Jávorszky Béla, Szigethy Gábor és e sorok írója) olykor támadt is némi vita, de végül is kompromisszumos megoldás született. így került a díjazottak közé történészi alapossággal készült tanulmány és elbeszélés, visszaemlékezések füzére és interjú. Vissza